Why can't we be like us

Sir Bayer – akit múltbeli példás cselekedeteiért a magyar uralkodóház a minap lovaggá ütött – és fegyverhordozói eleinte értetlenkedve fogadták, hogy más példaképek hirtelen kedvet kaptak kilépni a lovagi körből. Ugyanakkor Zsolti leleményes hívei mára már kielégítő magyarázatot találtak a jelenségre, egyszerű liberális flashmobnak titulálva azt. Kényelmes értelmezés ez az illiberálisok számára, melyből kiderül, hogy ők okosak, mások meg kicsinyes hülyék.

A lovagkeresztet visszaszolgáltatók ostobasága Zsolti lovag támogatói szerint leginkább abban nyilvánul meg, hogy egyesek csalárd módon, szövegkörnyezetből kiragadva, ezáltal helytelenül értelmezik példaképünk mondatait. Itt van mindjárt Zsolti ominózus, mostanság gyakorta idézett intelme a cigánygyerek elütésével kapcsolatban: „Bárki, aki ebben az országban elgázol egy cigány gyereket, akkor cselekszik helyesen, ha eszébe sem jut megállni. Cigány gyerek elgázolása esetén tapossunk bele a gázba.”

Elképzelve, ahogy a hős lovag, paripájával, egy fatális véletlenből adódóan, eltapos egy cigánygyereket, majd gondolkodás nélkül, vissza sem nézve elnyargal a helyszínről, nem egy hősies cselekedet tárul a szemünk elé. Viszont az esethez hozzá tartozik, – és ezért fontos mindig alaposan megvizsgálni a szövegkörnyezetet – hogy 2006. októberében Olaszliszkán, Szögi Lajos, 44 éves tanárembert cigány elkövetők vertek halálra, mert egy autója elé lépő cigánygyereket majdnem elsodort. Ez a tragikus történet segített a mi Zsolti lovagunknak abban, hogy ráébredjen az alábbiakra:

1. Ha cigánygyereket ütsz el, helyes dolog, hogy eszedbe sem jutsz segítséget nyújtani;
2. A cigányok nem emberek, hanem állatok.

Az első ponthoz érdemes megnézni, hogy mit mondanak a magyar jogszabályok, jelenleg milyen magatartást tart kívánatosnak a magyar állam. A büntető törvénykönyv 166.§-a szerint, aki nem nyújt tőle elvárható segítséget sérült vagy olyan személynek, akinek az élete vagy testi épsége közvetlen veszélyben van, vétség miatt két évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

A fentiek alapján zavarba ejtő, hogy bár a magyar uralkodók által módosított Btk. továbbra is azt tartalmazza, hogy helytelen magatartás az, ha valakinek eszébe sem jut megállni és beletapos a gázba, vezetőink most mégis példaképként állítanak elénk egy embert, aki ezt a magatartást helyesli. Fegyverhordozói pedig Szögi Lajos tragédiájára hivatkozva rendszeresen megfeledkeznek arról, hogy a „tőle elvárható” fordulat miatt senkitől sem elvárás, hogy kiszálljon az autójából akkor, ha saját maga is veszélybe kerülne. Az viszont megkívánt, hogy egy adott helyzetben elvárható időt szánjon a segítségnyújtás szükségességéről való meggyőződésre.

A második pont szerinti, elismerésre méltó magtartástól távol álló megállapításhoz pedig csak annyit lehet hozzáfűzni, hogy ha bizonyos embereket állatoknak tekintünk, az sem nem túl lovagias, sem nem áll összhangban a magyar kormány által, elvileg a rasszizmussal szemben képviselt zéró tolerancia elvével.

Félreértés ne essék, Zsolti lovag bor- és vérgőzös írásainak publikálása fontos, hiszen minden álláspontnak teret kell hagyni. És ha olyan értékrendet képvisel, ami a magyar nép szája íze szerint példamutató, akkor ki kell tüntetni. Viszont az elhatárolódók reakcióját leegyszerűsíteni arra, hogy ők bizonyára csak holmi liberális érdekemberek, akik kormányt akarnak dönteni, valamint arra, hogy Bayer mondanivalóját szándékosan, kiragadott mondatokat önállóan értelmezve elferdítik, megmosolyogtató. Ehhez már nem csak hűséges, hanem egyenesen vak fegyverhordozónak kell lenni.

Miközben Bunyós Jóska követeléseket üvöltözik a megafonjába és társai, Jóképű Fecó, Villám Tibi és Traffipax Jancsi rázzák az öklüket, Lehúzós Pisti teljes nyugalommal tölti délutáni sziesztáját sárgára matricázott autójában. Az Erzsébet tér hőseinek most lett elegük abból, hogy Vágási Feri annak idején beszállt az internetbe és az ezzel elindított gigantikus lavina most kész maga alá temetni olyan kiváló vállalatokat, mint a magyar nemzeti taxi társaságok.

„Követeljük az Uber alkalmazás azonnali kikapcsolását (oldják meg és kész).”  Nyomban megállapíthatjuk, hogy megint igaza lett Orbán Viktornak, végre átléptünk „a tiszta, világos, egyenes beszéd korszakába”, valamit a taxisokat hallgatva világossá vált, hogy miért is nevezhető Budapest irodalmi kérdésnek.

Az Uber ugyanakkor minden bizonnyal nem irodalmi, hanem egy olyan fontos szabályozási kérdés, amit nem csak pusztán az Uber miatt, hanem az internetes megosztó platformok terjedését látva minél hamarabb kezelni kell.

A probléma lényege, hogy miközben a taxi társaságokról egyértelműen megállapítható, hogy munkáltatók, autóvezetőikről pedig, hogy munkavállalók, addig az Uber esetében mindez legfeljebb annyira egyértelmű, mintha egy libát egy kacsától próbálnánk megkülönböztetni. Távolról tök ugyanolyanok, de ha közelebb megyünk, akkor sem változik a helyzet szignifikánsan. Az Ubernek nyilvánvaló érdeke, hogy ne taxi társaságként tekintsenek rá, hanem puszta technológiai szolgáltatóként. Sofőrjei így nem minősülnek munkavállalónak, nem kell utánuk járulékokat fizetni, nem kell bajlódni egyéb munkajogi előírásokkal (pl. szabadság kiadása, túlóra fizetése, felelősség a munkavállaló által okozott károkért). És mivel az Uber autósai valóban nem hordozzák magukon a munkavállalók ismertetőjegyeit – a saját autójukkal közlekedve, a saját felelősségükre, a saját maguk által megválasztott időszakban vállalnak személyszállítást – az értelmezés nagyjából meg is állja a helyét. Ugyanakkor mégiscsak jól érzékeli Bunyós Jóska és csapata, hogy bizarr pusztán technológiai szolgáltatónak nevezni egy olyan társaságot, aki az általa meghatározott árak szerint személyszállítási szolgáltatást, taxikat biztosít.

Mivel mindkét félnek részben igaza van, az igazság minden bizonnyal valahol félúton található, ugyanakkor miután jogszabályi kapaszkodó nincs, a bíróságoknak pedig a jogalkotás helyett a jogértelmezés a feladata, nem lesz könnyű salamoni döntést hozni a soron következő jogvitában. Minden szem a jogalkotóra mered, hogy képes-e megfelelő szabályt alkotni. Nemzetközi példák már léteznek, – például Kanadában ismerik a dependent contractor intézményét – tökéletes megoldás egyelőre nincs. A magyar jogalkotás jelenlegi mérsékelt színvonala és tehetetlensége, valamint a hasonló esetekben tapasztalt elutasító hozzáállás alapján – igen, a Skype, a Viber, a WhatsApp és társaik szintén biztosítanak telekommunikációs szolgáltatást, miközben senkit nem izgat, hogy ők jogszabály szerint nem telekommunikációs szolgáltatók – jelentős áttörésre nem lehet számítani.  

A jogalkotás alapvetően a múltból indul ki, a technikai fejlődés a jövővel foglalkozik, a kettő közötti örök ellentét egyik terméke a sárga taxikkal lezárt Budapest. Nem feloldhatatlan az ellentét, de érdemes vele foglalkozni, már csak azért is, mert különben pár év múlva Uber autók fogják lezárni a Bajcsy-Zsilinszky utat az önmagukat vezető autók segítségével nyújtott taxi szolgáltatás ellen tiltakozva. Mert ha valami jobb és olcsóbb, azt nem érdemes megpróbálni kikapcsolni. Úgysem lehet.

A nemeztáskát viselő, szittya magyar apáktól és a népies leánykörtáncot lejtő anyától származó, folyékonyan rovásíró hazafiakat megszólító Alfahír újságírója, Balogh Gábor, az alábbi vérlázító Charlie Hebdo rajzokra bukkant (melyek egyébként az Index információi szerint csak Charlie Hebdo-hamisítványok):

Balogh úr, saját bevallása szerint egy darabig tűnődött ugyan azon, hogy mégis mi a frászt akarnak jelenteni a képek, de végül mivel nem sikerült megértenie, az egészet inkább az ordas szájszagú tahóság jelzővel illette, majd valahogy mégiscsak kisütötte, hogy a Charlie Hebdo egy halott kisfiún röhög „teli szájjal”. És ha már egyszer ennyire a végére járt a dolgoknak, írt róla egy cikket is.

Látván Balogh úr féktelen dühbe átcsapó elveszettségét, kísérletet teszünk arra, hogy segítséget nyújtsunk neki a rajzok értelmezésében.

Mindenekelőtt fontos tisztában lenni azzal, hogy a szatíra a valóság komikus, illetőleg ironikus ábrázolására törekszik. Míg a rendőr- és anyósviccek bárki számára érthető világában a vicc tárgya általában a történet egyik szereplőjének mindenki számára nyilvánvaló tudatlansága, az irónia egy speciális közlésmód, amiben a kifejezett jelentést felülírja közlés módjában rejlő jelentéstartalom.

Az első rajzon a vízbe fulladt, menekült kisfiú holtteste látható, mögötte egy hirdetőtáblán a nyugati fogyasztói társadalom egyik jelképével, a gyorséttermi bohóccal. Ha valaki nem képes elszakadni a nyuszikás viccek világától, valóban értelmezheti úgy a képet, mint a mekibe igyekvő kisfiú tragédiáját. Ez a kifejezett jelentés. Ugyanakkor minimális iróniával és a jelenlegi társadalmi, politikai helyzet ismeretével fel lehet fedezni a szimbólumok közötti összefüggést, ami a kifejezett jelentést felülíró jelentéstartalom. A szóban forgó képeknél ez a többletjelentés az alábbi:

1. A gyorséttermeket működtető nagyvállalatoknál a hasukat tömő európaiak a menekültek megsegítése érdekében a lehetőségeikhez képest nem sokat tesznek. Bár forrásuk lenne arra, hogy jelentős segítséget nyújtsanak, hiszen futja nekik arra is, hogy egy gyereknek elegendő mennyiségű étel áráért két gyereket is megetessenek, mégis, ha egy szír gyerekről van szó, felőlük simán vízbe fulladhat.

2. A keresztény csodák, mint a vízen járás, csak a keresztényeknek járnak. Hiába a keresztény vallás parancsa a bajba jutott felebarátod befogadására, ha muszlim felebarátról van szó, őt a keresztény csodák biztosan nem fogják megsegíteni.

Bízom benne, hogy Balogh úrhoz is eljut a fenti, értelmezést segítő gondolatébresztő, hiszen mindig hasznos felfedezni a minket körülvevő világ szemléletének új aspektusait. Különösen, ha valaki újságíróként tevékenykedik, de ennek ellenére tanulmányai során valahogy mindig hiányzott a szatíra fogalmát elemző órákról.

A Célpont ifjú titánjai, bő két hetes hezitálást követően állást foglaltak nemzeti gecikérdésben és benyújtották felmondásukat eddigi kenyéradó gazdájuknak, a magyar áll… elnézést, a HírTV Műsorszolgáltató és Hirdetésszervező Zártkörűen Működő Részvénytársaságnak. Ahogy az a tech-generáció fiataljaitól elvárható, Losonczi Kata, Kunfalvi Nóra, Bohár Dániel és Kisberk Szabolcs, Mulder és Scully ügynökök illiberális megfelelői, videóüzenetben adták a jónép tudtára, hogy mostantól nem Simicska Lajos és barátai fogják átutalni számukra a tényfeltárás ellentételezéseként járó közpénzt.

Mi csak reméljük, a Célpont bátor és szorgos csapata ugyanakkor valószínűleg már tudja, hogy a munkát az átszerveződő közmédia valamelyik csatornáján folytathatja. Amennyiben ez megvalósul, a jövőben sem kell tartanunk a nyugat fertőzött emlőjéből táplálkozó balliberális média álhíreitől, hiszen nincs az a sunyi MSZP-s, akit hőseink rejtett kamerája ne lenne képes lebuktatni.

Aki esetleg nem tudná, a Célpont című műsor – melynek képi megjelenítéséhez leginkább az Ideglelés című, 1999-es found footage thrillerből merítettek ihletet – forradalmi újítást hozott a tényfeltáró riportkészítés világába.

A tényeknek csak az a része kerül feltárásra, ami a nemzet érdekében áll.

Várady Zsolt, liberális lázadó és iwiw alapító sötét múltjáról („kábítószerrel visszaélés miatt indult korábban büntetőeljárás a kormányellenes tüntetések egyik szónoka ellen”) végre úgy értesülhettünk, hogy nem homályosították el tudatunkat a csak az álszent magyarázkodók által hangsúlyozott, lényegtelen információk („Várady ellen 2003-ban, 11 évvel ezelőtt azért indult eljárás, mert 0,19 gramm ágvégződést találtak nála a Margitszigeten, aminek kábítószer tartalma Várady szerint a csekély mennyiség felső határának töredéke”).

A tényekből levont következetések bizonyítják a riportercsapat kivételes szakmai felkészültségét.

A Célpont stábjának Szúcs községben forgatott riportfilmje a tényfeltáró műsorkészítés iskolapéldája. A tényfeltárás lényege ugyanis nem más, mint a mindenki számára nyilvánvaló tények mögött meghúzódó, rejtett információk bemutatása. A tényfeltáráshoz nem értő, átlagos riporter nyilvánvalóan a 400 fős heves megyei falucska 22%-os mértékű munkanélküliségi rátájának okait mutatná be. Ehhez képes a Célpont példátlan szemfülességgel a Norvég Civil Támogatási Alap maffiájának pályázatán elnyert 3 millió forint, parképítésnek álcázott elsikkasztásának megdöbbentő történetére hívta fel a figyelmet. Páratlan az a zsenialitás, ahogy a nyomor színfalai mögött meglátták a nemzet sorsát valóban befolyásoló folyamatokat. Hozzáértésüket jellemzi, hogy felhívják a figyelmet a munkahelyteremtés fontosságára és felteszik a kínzó kérdést: hány munkahelyet lehetett volna teremteni 3 millióból? Bár már szinte halljuk is a nem unortodox közgazdászok ostoba károgását, hogy egy munkahely megteremtéséhez is jóval több pénzre lenne szükség, illetőleg a munkahelyteremtés nem a civil szerveztek feladata, hanem az államé, szerencsére a Célpontban nem kerülnek bemutatásra ilyen nevetséges és avítt gondolatok.

A tökéletes műsornál is van jobb.

Mivel biztosak vagyunk benne, hogy a Célpont stábja folytathatja a munkát, teszünk egy szerény témajavaslatot. Egy ilyen profi csapatnak nem okozna gondot éjjel bekúszni a NAV pincéjébe, átnyálazni a dokumentumokat és egy röpke hétvége alatt feltárni, hogy Vida Ildikó a világ legtisztességesebb embere. Itt lenne az ideje végre nevetségessé tenni Goodfriend ügynököt. Nem is lehetne annál szebb tényfeltáró riport, mint ami éppen azzal válik jelentőssé, hogy nem kerül elő semmilyen visszaélésre utaló tény. Harcos nemzetvédők, bízunk benne, hogy nem rettentek meg ettől a feladattól sem!

Bencsik Gábor, a Magyar Krónika elnevezésű, állam által támogatott kulturális innováció vegytiszta boldogságot közvetítő kordokumentumának főszerkesztője elkészítette a maga értékelését a Charlie Hebdo tevékenységéről, és csatlakozott azok táborához, akik istenkáromlásnak tartják a francia szatirikus lap üzeneteit. (http://mandiner.hu/cikk/20150122_bencsik_gabor_mi_a_blaszfemia) Bencsik a blaszfémia mibenlétének zavaros, jogszabályi hivatkozásoktól mentes jogászkodással tarkított feltárási kísérletét követően kijelenti, hogy morális kiállás, erkölcsi védelem egészen biztosan nem jár annak, aki mást vallási meggyőződésében sérteget. 

Tekintettel arra, hogy a Charile Hebdo egy szatirikus lap, az istenkáromlás fogalmának boncolgatása előtt érdemes megismerkedni a humor, a humorérzék és a szatíra jelenségeivel is. Egymás mosolyra fakasztására ugyanis több lehetséges módszer is rendelkezésünkre áll. Az egyik lehetőség ezek közül a valóság egy szeletének aránytalan – legtöbbször túlzó, vagy gyakran kicsinyítő – ábrázolása, mely ironikus hatást kelt. A szatíra estében az irónia az emberi jellem jellegzetes hibáira hívja fel a figyelmet. 

A szatíra tehát egy értékrend melletti állásfoglalás, egyúttal társadalomkritika, amely nem összekeverendő a bugyuta nyuszikás viccek sorozatgyártásával. A szatíra által közvetített értékrend dekódolására való képességet humorérzéknek nevezzük. Az értelmezéskor mindig fontos észben tartani, hogy a szatirikus aránytalanságok szándékosak. Például, amikor valaki a Monty Python társulat Brian élete című művét valamennyi vallásos ember kritikájaként és nem kizárólag az önálló gondolatokkal nem rendelkező, elvakult vallási fanatikusok görbe tükreként értelmezi, elszakad a szatíra fogalmától és helytelenül arra a következtetésre jut, hogy a mű célja egy vallás valamennyi követőjének kigúnyolása. 

A Charile Hebdo tartalmán tehát csak akkor képes valaki mosolyogni, ha elfogadja, hogy Isten ábrázolását nem szükséges feltétlenül, bármilyen kontextusban a teljes vallás megjelenítésének tekinteni. Hiszen éppen ez a humor lényege. Amikor valaki ma azt mondja, hogy „Je suis Charlie”, azzal a szatíra és a humor, mint társadalomkritikai eszköz létjogosultsága mellett áll ki. Amellett foglal állást, hogy ha valakinek kedve tartja, következmények nélkül viccet csinálhasson a vallási fanatikusokból, a kirekesztőkből, a buzilobbival riogatókból, az állami pénzen silány magazinokat gyártó újságírókból és mindenből, amit társadalmilag károsnak tart. 

Bencsik Gábornak szerencsére ugyanígy lehetősége van olyan embernek beállítani azokat, akik a kormány munkáját kritizálják, mint akik – az ő szavaival élve – hülyeséget hisznek. Elég csak megvásárolni a Magyar Krónikát, egyből ráébredhetünk, hogy aki manapság Magyarországon holmi korrupciós ügyekkel foglalkozik, az egy címeres ökör. A kormány keze nyomán épül az ország, növekszik a gazdaság, a pitypang is kivirágzik. Ezeket a cikkeket olvasva mindenki szabadon eldöntheti, hogy el akarja-e tűrni, netán erkölcsi védelemben akarja-e részesíteni a közpénzből nyomtatott, a „fikakultúrával” harcba szálló magazint, amely szándékosan nem törekszik a kiegyensúlyozott tájékoztatásra. 

Az emberek döntöttek, hiszen a Magyar Krónika legfeljebb csak akkor fogy, ha ingyen adják. Ezzel szemben a Charlie Hebdo a múlt évben körülbelül 30.000 példányban kelt el. A terrortámadást követően, szolidaritásból már több millióan vásárolták meg a lapot. Végeredmény: Charlie Hebdo – Magyar Krónika 3-0. Az emberek többnyire Charlie-k. A többségnek szerencsére van humorérzéke.

Tisztelt Rogán Úr!

Belátom, hogy igaza van. Ideje tiszta vizet öntetni a pohárba és leleplezni a kormányellenes tüntetések finanszírozóit, még ha érintettként nehéz is a tükörbe nézni. Az emberi jellem sokszor gyenge, könnyedén elcsábul, ha a karvalytőkések kivetik rá hálójukat. Semjén Úr szerint azonban a bűnbánat és vallomástétel segít megtisztítani a lelket a fertőtől, így jobbnak látom transzparenssé tenni a történteket.

Nekem az egyesült-államokbeli Ohio kormányzója és a Thaiföldi Melegek és Transzneműek Közössége utalt tüntetésenként ötezer forintot. Az egyes tüntetések előtt drón segítségével üzenték meg, mit kell kiabálnom – legtöbbször csak olyanokat, hogy „viktátor” vagy „mocskos fidesz”. Magamtól ehhez hasonló sosem jutott volna eszembe.

Bűnömet súlyosbítja, hogy a pénzre nem volt égető szükségem, hiszen a növekedési csoda eredményei engem és családomat is elérték. Mindig van az asztalon marhapörkölt, paprikás krumpli, dobozos sör. A gyerekek vidáman játszadoznak a pulikutyával, miközben az asszony takarít. Az egész ott romolhatott el, amikor a sógorom véletlenül az RTL híradóra kapcsolt. Megfertőzött bennünket a gyurcsányi retorika. Regisztráltam a DK honlapján és másnap levelet kaptam, amiben leírták hogyan lehet tüntetéssel pénzhez jutni.

Ígérem Rogán Úr, mostantól megváltozom. Szakítok a fertőzött ideológiát hirdető háttérhatalmakkal és az Ön hótiszta erkölcseiről veszek majd példát.

Bocsánatért esedezve,

Egy tüntető

Bayer Zsolt, a Magyar Hírlap nevű sajtótermék munkavállalója nem „fekete öves sperma” meg „retek proli mikroblogger”. Kifinomult úriemberként kikéri magának a média olyan álhíreit, melyekben csak „cseszegetik a kormányt, a Fideszt, és persze mindenekelőtt Orbánt”, miközben a fontos eseményeket elhallgatják. Bayer szerint nem a BVSC sportegyesület felújított medencéjében úszkáló kormánypárti politikussal kellene foglalkozni, hanem Oliver Stone facebook bejegyzésével. (http://magyarhirlap.hu/cikk/13840/A_Majdan_szellemei)

Az amerikai filmrendező az ukrán válságról forgatott dokumentumfilmjét reklámozza a közösségi oldalon. Beszámol arról, hogy Viktor Janukovics volt Ukrajna törvényesen megválasztott elnöke, de „jól felfegyverzett, neonáci radikálisok arra kényszerítették, hogy elszökjön az országból”. „Sok szemtanú ” – beleértve a roppant autentikus forrásnak számító Janukovicsot is – „úgy véli, hogy ezek a külföldi elemek nyugat-barát szervezetekhez tartoznak és a CIA kézjegyét viselik.”

Bayer Zsolt felháborodott írását olvasva több okból is zavarba jövünk. Felelős újságíróként tisztában kell legyen azzal, hogy vélelmeknek legfeljebb az olcsó bulvárlapokban szokás jelentős hírértéket tanúsítani. Ráadásul úgy, hogy Oliver Stone Ukrajnával kapcsolatos munkájáról és arról, hogy a rendező megvédte Vlagyimir Putyint már többször beszámolt a nem kormánypárti sajtó is, igazán semmi új nincs a nap alatt. Mindezek fényében még a BVSC úszómedencéjében történtekről szóló cikkek is igazi címlap sztorinak tűnnek Oliver Stone posztjához képest.

A fentieken kívül zavarba ejtő az is, hogy Bayer Zsolt – aki az ELTE magyar-történelem szakán folytatott tanulmányokat – milyen sajátosan értelmezi a történelmet. Amennyiben igaz, hogy a Majdan eseményei következtében létrejött ukrán kormány közvetetten, intrikus CIA ügynökök terméke, ez valóban hiteltelenséget és érdemtelenséget jelent?

Bayer Zsoltnak hallania kellett róla, hogy a világtörténelem számtalan eseményében vettek részt más államok szereplői. Elég csak a magyar vonatkozású példákat említeni. Az amerikai függetlenségi háború 1776-os eseményei során egy Fabriczi Kováts Mihály nevű idegen betolakodó a charlestoni ütközetben esett el az amerikai szabadságért harcolva. Türr István az olasz függetlenségi harcok során lépett fel Garibaldi oldalán. Józef Bem lengyelként avatkozott be egy tőle független állam belügyeibe. Számtalan példát felhozhatunk, amelyek alapján elkezdhetnénk gyártani a szuverenitást sárba tipró háttérhatalmakról szóló konspirációkat, mégsem tesszük.

Tanácstalanul állunk az előtt, ahogy Bayer magából kikelve, „fehérjehalmaznak” tekinti azokat, akik Ukrajna jövőjét inkább az Európai Unióban és nem az ország vagyonát a leghatékonyabban elsősorban a saját luxusvillájában növelő, mindenek előtt az orosz gazdasági kapcsolatokra összpontosító – de 2010-ben még az IMF, a Világbank és az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank (EBRD) által folyósított több milliárd dolláros segélycsomagokat elfogadó – Janukovicsban látják.

Ugyan nem vagyok pontosan tisztában az újságírói etika szabályaival, de nem hiszem, hogy a kollégák lehülyézése valóban a progresszív publicisztika része lenne. Ha anyázni támad kedvünk, épp elég férőhely van a magyar stadionokban, kényelmesen le lehet vezetni a feszültséget. Bár olvasva Bayer Zsolt labdarúgással kapcsolatos gondolatait, ahol a magyar focistákat nemes egyszerűséggel csak „becstelen disznóknak” és „senkiháziknak” nevezi, számára ez sem jelent megoldást.

„Azt találtuk, hogy a bankok folyamatosan vonják ki profitjukat és forrásaikat Magyarországról, óriási összegekben.” Ezzel a megállapítással a miniszterelnök akár a Magyar Pénzügyi Helyszínelők forgatókönyvének is megágyazhatott volna, – Jáksó László minden bizonnyal vállalta volna az írói feladatot – ennyivel azonban nem úsztuk meg. Az 50%-ban magyar tulajdonú bankrendszer mostanra valóság, Seszták fejlesztési miniszter pedig már a 60-70%-os szintekről beszél. A magyar tulajdon emelésére irányuló terv pofonegyszerű indokát hallva, – a külföldi bank kitalicskázza innen a pénzt – gyakorlatilag az is a bankszakma tudósának érezheti magát, akinek a Füles Magazin keresztrejtvényeinek megfejtése is kihívást jelent.

Látjuk magunk előtt a kapzsi, karvalytőkés bankároligarchát, miközben tudatmódosítók hatása alatt fetreng luxusjachtján, az aktuális címlaplányok között, várva a következő, Magyarország feliratú talicskát. Mi magyarok meg, „Európa balekjai”, tátott szájjal nézzük, ahogy kirabolnak minket.

Európa balekjainak a kocsmába illő agresszió parazsának további szítása előtt érdemes lenne megismerkedniük két fontos fogalommal:

• tőke: a banki működés fenntartására és a veszteségek finanszírozására szolgáló összeg
• forrás: ennek összegét fordítja a Bank a hitelezésre

A külföldi anyabank amellett, hogy tőkével látja el magyarországi bankját, forrást is biztosít számára. Míg a tőkét véglegesen átadja, és azt többé nem veszi vissza, a forrást bizonyos lejáratra biztosítja.

Amikor a pénz kitalicskázásáról beszélünk, a források kivonásáról van szó, amely valós jelenség. A bankadó bevezetését követően a külföldi források állománya 37%-kal, vagyis 13,3 milliárd euróval csökkent a magyar bankrendszerben. A magyar kormány ezt az engedetlen gyerek bosszújaként értelmezi, – szóra sem méltatva a tőkeemeléseket, amiknek a következtében 1998 óta 1148 milliárd forint összeg érkezett az országba, míg osztalékfizetés címen csak 516 milliárd forint távozott a magyar bankrendszerből – mondván, a banknak az lenne a dolga, hogy hitelezzen.

Alapvető gazdasági ismeretek is elegendők ahhoz, hogy ne a pénzt kitalicskázó külföldi banktól rémüljünk meg, hanem a kormány kijelentéseitől. Lehet a profitból is szitokszót faragni, de a bank továbbra sem szociális alapon hitelez. Magyarországon a régiós országokhoz képest nagymértékben visszaesett a hitelek megtérülése, a külföldi anyabanknak pedig nem róható fel, ha Magyarország helyett inkább a cseh vagy a lengyel piacra helyez ki forrást. Ez ellen a magyar bank nem sokat tehet, a kormány viszont annál többet. Ha utóbbi belátná, hogy a forráskivonás többek között az unortodoxnak nevezett gazdaságpolitika következménye és a hitelezés visszaesésének okát a saját háza táján keresné, lenne esélye megoldást találni.

Helyes lépés lenne a hazai bankok külföldi forrásokkal szembeni kitettségének csökkentése, amennyiben ehhez dinamikusan növekvő betétállomány párosulna. A lakossági megtakarítások azonban semmiféle növekedést nem mutatnak, az állam intézkedései (pl. alacsony alapkamat, tranzakciós illeték) pedig leginkább arra ösztönzik az embereket, hogy készpénzben tartsák pénzüket a párnájuk alatt. Nem látható, hogy miben hoz változást a magyar tulajdon többségbe kerülése. Mivel valószínűleg a kormány sem látja, csak remélni lehet, hogy a Széchenyi Bank sorsának szerencsétlen alakulása fokozott óvatosságra inti az új, magyar tulajdonosokat.

2014-ben láthattuk, hogy nem csak az illiberális demokráciáról elmélkedő magyar miniszterelnök, hanem mások sem elégedettek a demokrácia hagyományos formájával. Egész Európában, de a világ más pontjain is jellemző, hogy a klasszikus demokráciákban elő emberek egyre kevésbé bíznak a különböző – többnyire valóban a liberális mozgalmak vívmányaként megjelent – eszmékben, értékekben, demokratikus ákombákomokban. A mérsékelt politikusok élénken szidják Orbánt és a hozzá hasonló, bonyolult kérdésekre egyszerű válaszokat adó populistákat, – mint Nigel Farage vagy Marie Le Pen – ugyanakkor tény, hogy a demokráciák vezetői nem bizonyították, hogy elbírnak a kihívásokkal. Mára fontos kérdéssé vált, hogy van-e bármilyen gyakorlati haszna a „szabadság, egyenlőség, testvériség” eszméjének. Amennyiben nem sikerül pozitív választ találni, Magyarországhoz hasonlóan máshol is meg fognak kérdőjeleződni az olyan vívmányok, mint a fékek és ellensúlyok rendszere, a szabad piac vagy a sajtó szabadsága.

Magyarországon a nyitott kérdésekre az utcákon megjelenő tüntetők nem kellőképpen homogén csoportja igyekszik alternatívát kínálni, sikertelenül. A jelenlétük mindenesetre optikailag is egyértelműsíti, hogy a Fidesz bajban van, az elégedetlenség és a szavazóik lemorzsolódása nem csak néma statisztikai adat. Már nem tűnik értelmetlen témaválasztásnak, hogy vajon 2015 elhozhatja-e a jelenlegi kormány bukását.

A jövőbe látni képtelenség, de a múlt hasonlóságaival érdemes párhuzamot vonni. Orbán Viktort mostanában Putyin politikájának követőjeként tartják számon, ugyanakkor a magyar miniszterelnök nem csak tőle meríthetett ihletet. Silvio Berlusconi és a Forza Italia párt ideológiája és módszerei Orbán Viktor és Fidesz nézeteivel és eszközeivel állíthatók párhuzamba. Hasonlóságot jelentenek többek között a sorozatos korrupciós botrányok, a különutas politika, vagy éppen Berlusconi barátkozása Putyinnal. Mindezek az olasz kormány bukásához vezettek.

Mivel Orbán Viktor köztudottan baráti viszonyt ápol Berlusconival, – legutóbb idén októberben találkoztak a volt olasz miniszterelnök arcorei villájában – minden bizonnyal értesül az olaszországi eseményekről. Tisztában kell legyen azzal, hogy a Forza Italia és koalíciós partnere, a radikális jobboldali Lega Nord 2011-es bukása óta Olaszország már a harmadik miniszterelnökét fogyasztja, a gazdasága nem képes növekedni és alig van magasabb szinten, mint az euró 1999-es bevezetésének idején. A „Hajrá Olaszország” csúfosan elbukott és a párt tagjainak peres ügyein kívül csak a bizonytalanságot és a káoszt hagyta maga után.

Orbánnak mindennek tudatában rendelkeznie kellene egy megfelelő forgatókönyvvel a hasonló vereség elkerülésére, ugyanakkor legutóbbi, laboratóriumi körülmények között (felvételről, kellemetlen kérdésektől mentesen) adott interjújában a korrupciós vádakat komolytalan fedőtörténetnek, az internetadó kérdését a riporter egyetértése mellett félreértésnek, a tüntetéseket pedig – kerülve a párttársai és a kormányközeli sajtó által alkalmazott, bértüntetőkről szóló retorikát – az általa is kivívott magyarországi demokrácia bizonyítékaként feltüntetve, személyes sikernek nevezte. Mindezek alapján nem feltételezhetjük, hogy a miniszterelnök tökéletesen tisztában van szorult helyzetével.

A populista pártok növekvő népszerűségéből levonható az a következtetés, hogy az emberek gondolkodását megváltoztatni minden bizonnyal képtelenség. A tömegek csak addig hajlandók figyelembe venni nehezen értelmezhető eszméket, amíg ki vannak fizetve. Bármilyen anomália esetén felszínre kerül a düh és a kirekesztés, mivel az emberek eredendően illiberálisok. Mindezzel a hagyományos (liberális) demokráciák nem tudnak mit kezdeni. 2015-ben szükséges lesz választ találni annak érdekében, hogy Magyarország ne jusson Olaszország sorsára, illetőleg ne alakulhasson ki további országokban is autokratikus és kleptokrata rezsim. A válaszokat pedig nem lesz elegendő csupán szép tanulmányokba és precíz jogszabályokba foglalni.

„Tudom, hogy az ilyen támadásokat a tények nem befolyásolják.” – írja nemzetünk Svájcba szakadt hercegnője, Orbán Viktor legidősebb lánya arra reagálva, hogy a sajtó hírként számolt be róla, miszerint az École Hoteliere Lausanne turisztikai magánegyetem Executive MBA (EMBA) mesterképzésének hallgatójaként 60 ezer svájci frank összegű tandíjat fizet. A támadás abban manifesztálódik, hogy az ellenzék és a média érdeklődni kezdett, vajon Orbánékak miből futja minderre. 

Az, hogy Orbán Ráhel közleményében kiállt dicsőséges vezetőnk, Magyarország miniszterelnöke mellett, teljesen érthető, hiszen az édesapja. Az is érthető, hogy büszke a saját és a férje eredményeire, egzisztenciájára, a nyelvtudására, a turizmus gazdaságtan és a számvitel vizsgájára, meg nyilván büszke testvére, Orbán Gáspár NB1-ben játszott mind a 12 percére is. 

Az viszont nem világos, hogy mi alapján gondolja Orbán Ráhel az általa közölt tényekről, hogy választ adnak az ellenzék és a média kérdéseire. Az kétségtelenül igaz, hogy „egy családcentrikus nő is lehet sikeres a szakmájában” és az is, hogy „van értelme az élethosszig tartó tanulásnak”. A „25 éves vagyok.” kijelentés igazságtartalmával végképp bolondok lennénk vitába szállni. A feltett kérdés viszont teljesen másra vonatkozott. 

Az érvelés logikai bukfencén kívül feltűnő, hogy Orbán Ráhel „nemtelen támadásnak” tekinti a tandíjának eredetére vonatkozó kérdést, kétségbe vonva ezzel a témaválasztás létjogosultságát. Orbán Ráhel értetlenkedését és felháborodottságát nehéz mire vélni, tekintettel arra, hogy a demokrácia sarokköve azoknak a számonkérhetősége, akik befolyással bírnak a közpénzek elosztására. Mindez a kedves édesapa által a „szellemi középszerűség” körébe sorolt fékek és ellensúlyok, mostanság gyakran emlegetett rendszerének a része. Jogi alapismeretek órán egyelőre még lehet erről hallani. 

Mivel 60 ezer svájci frank sok pénz, édesapa egy befolyásos ember, bankszámlája pedig nyilvános, furcsa látni, hogy egy fiatal kora ellenére komoly élettapasztalattal rendelkező nő meglepődik azon, ha egyesek osztani, szorozni és kérdezősködni kezdenek. Nem feltétlenül azért, mert nemtelen támadást akarnak intézni bárki ellen – bár mindannyian tudjuk, hogy vannak gonosz emberek, akik erre is képesek – hanem mert az általuk befizetett pénz felhasználását akarják ellenőrizni. 

Orbán Ráhel azoknak címzi a közleményét, „akiket érdekel”. Csak remélni tudjuk, hogy nem lepődött meg rajta túlságosan, milyen sok érdeklődő ember van Magyarországon.

A szóbeszéd szerint Orbán Viktor, újraválasztását követően a közrádió egyik vezetőjével társalogva azt a megállapítást tette, hogy a magyar nemzet legfőbb attribútuma a hétvégi, NB 1-es körkapcsolás. Azt korábban is tudtunk, hogy ha nemzeti attribútumról van szó, a miniszterelnök nem ismer tréfát, de 2010 óta nem nagyon kell bizonygatni, hogy a jelenlegi kormányzat kiemelt figyelmet fordít a labdarúgásra. A Magyar Közlönyben megjelentek szerint az eddigi 22.193 milliárdról 26.281 milliárdra nőtt a 2016-ig stadionépítésre fordítható összeg.

A fenti összeg nagyságánál már csak az tekinthető félelmetesebbnek, amikor kiderül, hogy többek között magyar alacsonyabb osztályban szerénykedő, jövőkép nélkül tengődő klubok infrastruktúráját kívánjuk fejleszteni. Mivel pusztán az adatokat szemlélve az egész sztori groteszk és szürreális, vizsgáljuk meg, hogyan vélekedik a kérdésről futballrajongó kormányfőnk.

„A futball olyan, mint a bográcsgulyás.”

Orbán Viktor számos kreatív asszociációval szolgált rá a frappáns hasonlatok földi helytartója címre. Regnálása óta tudjuk például, hogy a bank olyan, mint a denevér (ravasz, mert „mikor a madarakra vetnek ki adót, a denevér a fogait mutatja, amikor az egerekre, akkor meg a szárnyait”), a magyar gazdaság pedig valójában egy dongó („a tudósok szerint a dongó nem lehet képes repülni a súlya, mérete, szárnyai nagysága miatt és mégis tud”). A későbbiekben látni fogjuk, hogy bár a futball szintén lehetne akár ravasz denevér is, vagy éppen dongó, az mégiscsak egy bográcsgulyás-szerű képződmény: folyamatosan teszünk bele, sosem veszünk ki, és a végén kész lesz. Egyszerűbb ez, mint követni Laci bácsi szakácskönyvét. Különösen mert…

„…a futballklub nem gazdasági vállalkozás. Aki nem így gondolja, félreérti a helyzetet.”

Elképzelhető, hogy félreértjük, de írjuk tévedésünket annak számlájára, hogy a cégjegyzék adatai meglehetősen félrevezetőek. A futballklubokat működtető szervezetek ugyanis gazdasági társaságok. Tekintettel arra, hogy a 2006. évi V. törvény szerint a cégjegyzék közhiteles nyilvántartás, így a benne foglaltakat kénytelenek vagyunk a valóságnak megfelelőnek elfogadni, muszáj visszakérdeznünk, hogy ha egy futballklub nem gazdasági vállalkozás, akkor mégis fán terem?

„Egy gazdasági vállalkozásnak egyetlen szempontja van, hogy a pénz tulajdonosa, a vállalkozás tulajdonosa minél nagyobb hasznot tudjon realizálni. A futballban ez lehetetlen.”

A fentiek alapján a futballklubok jobban tennék, ha sürgősen átalakulnának valamilyen üzletszerű tevékenységet hírből sem ismerő brigáddá és abbahagynák szánalmas vergődésüket a profitorientált gazdasági társaságok zűrös világában. A tulajdonosoknak nem főne a fejük az olyan szabályok miatt, mint mondjuk a Ptk. 3:133.§ (2) bekezdése, mely szerint, ha egy társaság tartósan veszteséges, felmerülhet a megszűnésének szükségessége is. A Videotonnak sem lenne szüksége 600 millió forintos tőkepótlásra, így aztán simán beelőzné a részvénytársaságként hánykolódó Manchester Unitedet, amely osztalékfizetéssel meg ki tudja, még mivel bajlódik.

„Ezért a futball és egy futballcsapat közelebb áll a kultúrához, mint társadalmi jelenséghez, semmint a gazdasági vállalkozásokhoz.”

Eméssze meg tehát mindenki, hogy a futball nem üzlet. A futball csak úgy létezik, önmagáért, mert szép. A futball olyan, mint Palvin Barbara, aki leszarja a pénzügyeket. Bár, ha üres a hasa azért kér enni, de valahogy csak összedobjuk, mi rajongók. Hiába hatalmas az étvágya.

26.281 milliárd forint, fordulónként átlagosan 2601 fizető nézőnek. Harcoljunk hát tovább a kulturális válság ellen. Vagy rögzítsük végre, hogy a miniszterelnök a feladatának ellátásához szükséges minimális ismeretekkel sem rendelkezik, vagy ha mégis, minket minden bizonnyal bolondnak néz.

A Fidesz szimpatizánsaival kommunikálni egyre inkább olyan, mintha egy üzenetrögzítővel kezdeményeznénk párbeszédet. Teljes képtelenség olyan témát választani, aminek a megvitatásakor egy valamire való kormánypárti ne tudná közbevetni, hogy a Fidesz kétharmados felhatalmazással rendelkezik, valamint idén háromszor egymás után mutatta meg, hogy ki is fújja a passzátszelet ebben az országban. 

A Fidesz egy dologhoz egészen biztosan ért, a tömör és könnyen értelmezhető üzenetek kommunikálásához a legalacsonyabb szintű ismeretekkel rendelkezők számára is. A kétharmados felhatalmazás tényének tendenciózus ismételgetése is ezen üzenetek körébe tartozik. Válasznak, ellenérvnek nem tekinthető, hiszen a választás eredményét senki nem vitatja. Kár is lenne, a tények köztudottan makacs dolgok. A kétharmad pusztán amiatt vált ellenérvvé, mert a kormány ekként hivatkozik rá a társadalmi viták során. 

Mivel egy tényt cáfolni képtelenség, ezért az ellenfél megzavarása céljából valóban jó taktika minél többször szóba hozni a számunkra kedvező tényeket. Ugyanakkor a valóságnak megfelelő tény sem ér egy fabatkát sem akkor, ha abból hamis következtetést vonnak le. 

A Fidesz kétharmadból levont következetése még egy kiscsoportos óvodás felfogóképességét sem haladja meg. Vulgárisan összefoglalható annyiban, hogy „többség dönt, egység nyal”. Bővebben: mivel a választók akaratából – nagyvonalúan tekintsünk el a Fidesz által átírt választási eljárás és politikai reklám szabályainak hatásától – a Fidesz önállóan hozhat döntést, ezért a Fidesz értelmezésében a kormány minden döntését helyesnek tartják a választók. Aki esetleg nem, az nem tiszteli a többség akaratát, így akár antidemokratikusnak is nevezhető. A Fidesz döntéseinek helyeslése tehát nem választás kérdése, hanem állampolgári kötelesség. 

A fenti következetés egy demokráciában nyilvánvalóan hamis kell, hogy legyen. A demokrácia ugyanis egy olyan társadalmi berendezkedés, ahol a társadalom összes teljes jogú tagja – nem pedig egy egyén, vagy a hatalom egy bizonyos csoportja – igazgatja a közügyeket. 

Amennyiben tehát az elvárás az, hogy a kétharmados felhatalmazás tényét ellenérvként kezeljük, amit cáfolni kellene tudnunk, a fenti hamis következtetést kellene tárgyalási alapnak tekintenünk. Ennek megfelelően egy társadalmi vita során nem egyszerűen csak nem elegáns arra hivatkozni, hogy a Fidesz volt a választópolgárok akarata, hanem súlyos szereptévesztés is.

Máté (33), a közélet eseményei iránt érdeklődő hírfogyasztó, a reggeli csokis fánk melletti rendszeres újságolvasás közepette megdöbbentő felismerésre jutott: „Magyarországon a drogprobléma meglehetősen elharapódzott”. Máté felhívta a figyelmünket arra, hogy több olyan hír is megjelent mostanában, amiben a droghasználat következtében bekövetkezett halálesetekről számoltak be. A halálesetekről szóló hírek olyannyira megrázták, hogy prevenciós intézkedésként megfogalmazódott benne a kötelező drogszűrés ötlete.

Arra a felvetésre, hogy az alkoholprobléma kezelésére megfelelő megoldást nyújtana-e egy esetleges szűrővizsgálat, Máté úgy válaszolt, hogy nem az alkohol következtében bekövetkezett halálesetekről olvasott, a hírek a drogos halálesetekről szóltak.

A közélet eseményei iránt érdeklődő hírfogyasztóként nézzünk utána kábítószert fogyasztók halálozási rátájának. A Nemzeti Kábítószer Adatgyűjtő és Kapcsolattartó Központ adatai szerint a drogfogyasztással összefüggő közvetlen halálesetek száma az alábbiak szerint alakult. 

Az adatok egytől egyig értelmetlenül elhunyt emberekről szólnak. Valóban elképzelhető, hogy a jelenleginél hatékonyabb, kábítószer használatát megelőző programokkal meg lehetne menteni a fenti életeket.

Mátéról érdemes tudni, hogy nem csak hírfogyasztó, hanem befolyásos politikus is. Ő Józsefváros polgármestere és a kormánypárt kommunikációs igazgatója. Több eszköz áll a rendelkezésére elképzelései megvalósítására és a szava is nagyobb súllyal esik a latba, mint egy átlagos polgárnak. Éppen ezért Máté figyelmét sem kerülhették el olyan fontos információk, mint például az alábbiak: 

A WHO 2014-ben közzétett felmérése szerint Magyarországon a halálesetek 6,3%-a az alkoholfogyasztással összefüggésben következik be. Ez nagyjából 8000 halálesetet jelent évente.

A KSH adatai szerint Magyarországon 2000 óta igaz az a megállapítás, hogy a halálestek 17%-a dohányzással összefüggésben következik be. Ez durván 21000 halálesetet jelent évente.

Igaz, mi csak laikus hírfogyasztók vagyunk, de úgy gondoljuk, kár lenne korholni bárkit is, aki a fenti adatok alapján úgy érzi, Magyarországon a kábítószer helyett az alkohol és a nikotin okozta problémák kezelése lenne az első számú feladat. Minden bizonnyal nincs erről ennyire meggyőződve Máté pártja, a Fidesz, hiszen a szerveződés a házi pálinkafőzést szabadságharcnak, a pezsgőivást a fiatalság bolondságának, a cigarettát pedig egyszerű bevételi forrásnak tartja.

Ugyanakkor belátjuk, hogy a tizenévesek, az újságírók vagy a politikusok megpisiltetésével is fantasztikus eredményeket lehet elérni. Fülön csíphetünk pár Snoop Dogg rajongó kisiskolást, akik rossz fát tesznek a tűzre, kifüstölhetjük a baloldali szennylapok hedonista firkászait, ráadásul végre kiebrudalhatjuk a közéletből a liberális politikusokat, különös tekintettel Juhász Péterre. Mindezért tök megéri.

Az alkotmányossági és a diszkriminációval kapcsolatos jogi problémákra meg inkább nem is fecsérlem a karaktereket. Hiszen Mátéról azt is érdemes tudni, hogy jogot végzett.

Nincs kétségem afelől, hogy Magyarország miniszterelnöke két zacskó szotyola között szakított időt az általa irányított ország állampolgárainak nyelvtudását számszerűsítő adatok átfutására. Minden bizonnyal pontosan tudja, hogy a világ első számú másodikként használt nyelvét 2014-ben csak a magyar népesség 20%-a beszéli, a maradék csak pislogva figyel, mint hal a szatyorban, ha véletlenül angolul szólnak hozzá. 

Magyarország miniszterelnöke a fenti tény ismeretében arra a következtetésre jutott, hogy nem jól van ez így. A nemzet érdekeit szem előtt tartva meg kell változtatni a magyar nyelvoktatás rendszerét. Ennek megfelelően a Nemzetgazdasági Minisztérium átírta a felnőttképzési törvényt és megkísérli kiebrudalni a piacról (az országból) a pedagógiai végzettséggel nem rendelkező nyelvet oktatókat – akkor is, ha esetleg az általuk oktatott nyelv az anyanyelvük. 

Valóban nem igaz, hogy pusztán amiatt, mert valaki anyanyelvként beszéli, képes meg is tanítani egy nyelvet. Nyilvánvaló, hogy ha például egy átlagos képességekkel rendelkező valóságshow szereplőt állítunk oda a katedrára, legfeljebb Fekete Pákó magyar nyelvtan tudásának megfelelő nyelvismereti szint megszerzését tűzhetjük ki célul. Kétségtelenül nem lehet figyelmen kívül hagyni azt a tényt, hogy a pedagógiai tudás elengedhetetlen egy jó nyelvtanár számára. 

A magyar kormány kötelező pedagógiai végzettségre vonatkozó előírása emiatt újfent azon intézkedések közé tartozik, amelyről marha nehéz lesz elmagyarázni a témában laikus, fidesz-hívő Józsi bácsinak, hogy miért nem jelent semmilyen előrelépést. Az pedig egyenesen lehetetlen vállalkozás, hogy megértessük vele, a hatás éppen az ellenkező lesz és hamarosan már csak a lakosság 10%-a fog angolul beszélni. 

A nemzet érdeke ugyanis éppen az, hogy alig beszéljen valaki angolul. Ahhoz, hogy Európa termelési központja (a magyar Kína) legyünk, a nyelvtudás felesleges. Ahhoz, hogy egy munkahelyet se vegyen el külföldi a magyartól, az új szabályozás elengedhetetlen. Ahhoz, hogy ne legyenek nyugatimádók napjainkban az idegen nyelvek tanulásának gátat kell szabni. 

A szükséges gátat a magyar felsőoktatás maximálisan biztosítja. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint hogy a felsőoktatásból kikerült nyelvtanárok munkájának eredménye többek között a 20%-os angoltudás arány. Még ha ki is jelentjük, hogy nem csak ők tehetnek róla, azért azzal talán mindenki egyetért, hogy a szerepük jelentős. Ehhez képest a kormány aktuális intézkedése a pedagógusok által elért eredményt, a pedagógusképzés rendszerének helyességét konfirmálja és felerősíti. Egyúttal annak esélyét, hogy anyanyelvi tanárt a youtube csatornákon kívül bárhol is lássunk, szinte maradéktalanul elveszi. 

A Fidesz kommunikációja – még ebben a tüntetésektől hemzsegő időszakban is – azért nehezen leszerelhető, mert valóban azokra a kérdésekre ad csattanós és nagy hullámokat verő választ, amelyek a társadalmat leginkább foglalkoztatják. A nyelvoktatás kérdése is ilyen kardinális kérdés. A társadalom hatalmas hányadát nyomasztja, hogy neki vagy a gyermekének nincs meg a diplomához vagy a jól fizető álláshoz szükséges nyelvtudása. Hiába tanulta a gimiben, hiába járt mindenféle nyelviskolába, különböző magántanárokhoz, hiába hallgatta a kocsiban fodrászhoz menet, csak nem ment a fejébe az átkozott present perfect. A hibát pedig jóval könnyebb a zsebünkből a pénzt kicsalogató, álnok nyelvtanárban keresni, mint önmagunkban, hát, még ha nem is magyar az illető. 

Orbán Viktor kiválóan ismerte fel, hogy az emberek álszentek amikor jó nyelvtudásról ábrándoznak. A magyarok valójában nem erre, hanem sok pénzre, menő állásra, diplomára, társadalmi elismertségre vágynak. Nekik az is szuper megoldás, ha a nyelvvizsga hiányának aggasztó súlya úgy szűnik meg, hogy a környezetükben senkinek nem lesz ilyen papírja és így senki nem is kerekedhet a másik fölé. Úgy is jól fogják érezni magukat, ha nem tudnak válaszolni egy angolul feltett kérdésre, mert azt úgyis valami gyökér, nyugati liberális teszi fel. Ilyenkor köpni kell egyet és elküldeni a búbánatos fenébe. Rontsa a levegőt a saját hazájában, vagy ha már ide tolja a képét, jobb ha megtanulja Tállai András lingvisztikai alaptételét, hogy Magyarországon a magyar nyelv szabályai szerint kell csinálni a dolgokat. 

A Fidesz a buta és középszerű emberek pártjaként buta és középszerű embereket segítő intézkedéseket hoz. Nincs ebben semmi meglepő. Csak nehezen lehet ép ésszel felfogni.

Amikor megtudtam, hogy mai tüntetést a közfelháborodás napjára keresztelték, befészkelte magát a gondolataimba némi szkepszis. Tudják a szervezők, hogy mi a tüntetés pontos célja? Vagy egyszerűen csak elegük van abból, hogy ismét hiába magyarázzák el az illiberálisoknak, hogy miért van velük tele a tökük végérvényesen és most összegyűlnek egy dühös ökölrázás erejéig? Ha az utóbbi eset forog fenn, akkor mi fog történni, pontosan miben fog manifesztálódni a közfelháborodás? 

Mivel a jelenlegi kormányt az ország kiirtandó rákfenéjének tartom, nem nehéz rávennie néhány felháborodottnak, hogy csatlakozzak hozzájuk egy utcai demonstráció erejéig. Így hát magam is tiszteletemet tettem a Kossuth téren, kíváncsian várva a fejleményeket. 

Az már a kezdet kezdetén nyilvánvaló volt, hogy ez a megmozdulás másmilyen lesz, mint a netadó elleni. A tér közepén kis csapat jobbikos, egy kopasz, Lonsdale pulcsis futballhuligán vezetésével - akinek láttán sokan hihették azt, hogy Hypos Feri feltámadt poraiból - kiabálással hívták fel a figyelmet arra, hogy Orbán és Gyurcsány egyaránt bűnözők. E maroknyi, nemzeti radikális, (értsd: náci) daliás magyar legény mögött egy norvég lobogós csapat tűnik fel és a következő pillanatokban leginkább attól kell tartani, hogy egy sajátos Settlers jelenet elevenedik meg a szemünk előtt, de szerencsére a két brigád megtartja a tisztes távolságot.

Elhatárolódott a többi tüntető is, így a jobbikosok a továbbiakban izolálódott csapatban kontráztak rá a jelenlevőkre: amikor a Parlament „Kunhalmi Ágnes-ablakából” integető politikusok kezében ismét előbukkant az EU-s zászló, ők a tüntetők többségével ellentétben nem az Európa, Európa, hanem a Magyarország, Magyarország rigmusokat skandálták. Szóval nagyjából pont azt tették, amit Kövér Laci is tett a legutóbbi parlamenti ülésnapon, köptek egy hatalmasat az Európai Unió működéséről szóló szerződésre. (I have no further comment to make.)

Az ideológiai törésvonalak tehát kézzel foghatóan megjelentek a tüntetők soraiban. Az ég bal oldalán egy pislákoló drón foglalta el a helyét, mintha csak a közfelháborodás betlehemi csillaga volna. Bíztam benne, hogy a felszólalók bölcs témaválasztással és az eddigi demonstrációkhoz méltó, remek beszédekkel fogják némileg egyesíteni a kissé heterogén résztvevőket.

Az első versenyző, bizonyos Dabóczy Mihály közhelyek pufogtatása mellett közölte, amit korábban már sokan mások, miszerint nem akar elrohadni a rendszerrel együtt és erre a megoldás az, hogy ne törődjünk semmilyen párttal, politikussal. Szervezkedjünk, kis csoportokban foglalkozzunk problémáinkkal, álljunk ellen, ahogy tudunk. A Krasznahorkai Lászlóval minden bizonnyal rokoni kapcsolatban álló Krasznahorkai Emma elszavalta, hogy ő marha dühös, nem is akárkire, egyenesen mindenkire. Gyakorlatilag csak a Magyar Szövőnők Egyesületét hagyta ki az Illyés Gyula babérjaira törő, „Dühös vagyok” című versből. Annyit sikerült leszűrnünk, hogy Bajnaitól Gyurcsányig, a DK-tól az LMP-ig elmehet a picsába mindenki.

Ezt követően a felszólalások színvonala jelentősen emelkedett ugyan, de továbbra sem tudott túllépni a tüntetés üzenete azon, hogy most már aztán mindenkinek elege van, jól seggbe kellene rúgni elsősorban a fideszeseket, aztán a teljes ellenzéket és majd csak lesz valami. Egyértelművé vált az is, hogy az egybegyűlteket igazából már az sem érdekelné, ha Öveges professzor kísérleteit mutatná be valaki az emelvényen, arra is csak egy óriási Orbán takarodj lenne a reakció.

Mivel nem vagyok az a dühöngő típus, elindultam hazafelé. A Kossuth tér szélén megállított egy öreg bácsi, hatalmas táskával a vállán és megkérdezte nem akarok-e tőle igazi bőrövet venni 1000 Ft-ért. Megy haza Székelyföldre és a határon úgyis elvennék tőle az egész zsákot, ezért adja ilyen olcsón. Nem akartam belemenni az áruk szabad mozgásának mondakörébe, csendben elfogadtam a furcsa érvelést. Bár semmi szükségem nem volt rá, az öreg remek sales taktikája előtt tisztelegve vettem kettőt is. Nem volt rest megkérdezni, miért tüntettem.

–   Mert fel vagyok háborodva. - mondom.

–   Na és miért van felháborodva a fiatalúr?

–   Azt hosszú lenne elmagyarázni.

Az öreg elcsodálkozott, majd ezt mondta.

–   Tudja, én nem akarok beleszólni, de ha ez a valami olyan bonyolult, hogy nem tudja egy mondatban összefoglalni, akkor jobban tette volna, ha inkább otthon marad. Az ilyen hepciáskodásból mindig csak a baj van. Abból, hogy közfelháborodás van, a kutya nem ért semmit. 

A rohamrendőrök és a tüntetők összecsapásait már csak a TV-ben láttam.

Kedves Kormánypártiak,

Tekintettel arra, hogy érdemi párbeszéd nem pusztán amiatt nincs köztünk, mert ti legtöbbször egész egyszerűen nem vagytok hajlandóak vitába bocsátkozni, hanem azért sem, mert ha éppenséggel kedvetek szottyan időt szakítani a liberális idegenszívűek nyugatimádattól fertőzött kérdéseinek megválaszolására, akkor nyilvánvalóvá válik, hogy bizonyos fogalmakat egy nemzeti-keresztény konzervatív polgár homlokegyenest eltérő jelentéstartalommal használ, mint egy ellenzéki (most tekintsünk el a Jobbik nevű brigád ellenzéki pártként való számbavételétől, mert annak sok értelme nincs). Így aztán úgy érzem, iránytűként szolgálhat számotokra az alábbi, államelméleti alapfogalmakra vonatkozó értelmező szótár, melynek ismerete nélkül továbbra is jobban járunk, ha inkább a Fővárosi Állat- és Növénykert cerkófketrecének makogását hallgatjuk egymás hangja helyett.

1. sajtószabadság

A sajtószabadság sérülésmentes létezését nem támasztja alá, hogy az ATV-t továbbra is lehet fogni, vagy hogy az Index munkatársai szabadlábon vannak. A sajtószabadság nevű alapjog nem pusztán annyi jelentést hordoz, hogy annak tartalma mindaddig nem sérül, amíg lehet látni, olvasni, hallani kormánnyal szembeni kritikákat is. A sajtószabadság egy olyan alapjog, amelynek keretei között garantálni kell a vélemények teljes körű, kiegyensúlyozott, valósághű bemutatását, valamint az elfogulatlan tájékoztatást. Emiatt nem legyinthetek egyet és röhöghetem ki a sajtószabadságot a kormányon számon kérőket akkor, amikor az állami televízió esti híradója adófizetők pénzéből készít kormánypropagandát úgy, hogy például a NAV elnök korrupciós bűncselekmény elkövetésének gyanújával kapcsolatos beismeréséről pár percben, a Kínában született pandabébik bemutatása után, teljesen jelentéktelen hírként számol be. Vagy éppen tényként közli, hogy a kormányt kritizáló hírportálok hazudoznak. A magyar állami televízió híradója jelenleg alkotmánysértően, a sajtószabadság alapjogába ütközve működik és ezen az sem segít, hogy el lehet kapcsolni.

2. jogállamiság

Egy berendezkedés akkor tekinthető jogállamnak, amennyiben mentalista képességek híján is meg tudjuk ítélni, hogy cselekedeteinket az állam miként, milyen eljárásban értékeli. Például, ha az államháztartásról szóló 2011. évi CXCV. törvény 63.§-ában nem olvashatjuk, hogy a Kormányzati Ellenőrzési Hivatal (tömören KEHI) jogköre kiterjedne a nem a magyar államháztartás valamely alrendszeréből kifizetett állami vagyonra is, akkor teljes meggyőződéssel bízhatunk benne, hogy a norvég államháztartás valamely alrendszeréből kifizetett támogatás felhasználását nem fogja vizsgálni a KEHI pusztán azért, mert a fideszes arcok szerint ez a nemzet érdeke. A jogállamiság tehát ha úgy tetszik azt jelenti, hogy hiába tartod nemzeti érdeknek a fa játékkocka hörgés közepette történő átpaszírozását egy kör alakú résen, másik megoldás után kell nézned.

3. demokrácia

A demokrácia egy olyan politikai rendszer, amelyben minden hatalom a népé, így a nép bizalomvesztése esetén a demokratikus rendszer legitimációja megszűnik. Igen, ez nem csak a választásoknak nevezett remekbe szabott hacacáré idején történhet meg. Megtörténhet akár utána is, például úgy, hogy a nép az utcára vonul minden nap és jelzi, hogy a továbbiakban nincs bizalma a vezetői iránt. Nem kell ezen túlságosan meglepődni kedves fideszesek. Tényleg úgy gondoljátok, hogy a nép borjú módjára fogja biztosítani a legitimációt akkor is, ha a gyanúba keveredett NAV elnök a saját maga által vezetett vizsgálóbizottság élére állva, anyatigrisként deríti ki magáról, hogy ártatlan mint Szűz Mária? Ha szerintetek ez így rendben van, akkor beszélgessetek el a demokrácia fogalmáról Kim Dzsong Un, NBA rajongóval.

Bízom benne, hogy a fenti kisokos áttekintése hasznos iránymutatást jelent számotokra kijelentéseink értelmezése során és annak megértésében, hogy miért is nem fogunk egyszer csak szépen hazamenni az utcákról úgy, ahogy ti azt feltételezitek.

További kellemes értetlenkedést.

Tegnap lezajlott az internetadó elleni tüntetés második felvonása is, mely konfirmálta, hogy széles körű ellenállás bontakozott ki nem csak az internetadó, hanem általánosságban a kormány politikájával szemben. Felemelő, lelkesítő, megnyugtató este volt. Egy olyan rezsimmel szemben léptek fel az emberek, amely már 2010 óta nemzetikeresztény köntösbe bújtatott maffiamódszerekkel játssza át a saját, ősmagyar kezére az országban fellelhető vagyontárgyakat. Lassan öt éve.

A 2014-es országgyűlési választások után aratott elsöprő Fidesz győzelem után naponta tettük fel magunknak a kérdést: Tényleg mi vagyunk imbecilek? Tényleg nem vagyunk képesek felfogni, milyen átkozott jó kis brigád is ez a Fidesz? Ok, hogy átírták a választási törvényt, de még nekik lejtő pályán, kettős emberhátrányban is Taskentig kellett volna zavarni őket.

Most pedig azt a kérdést teszem fel, hogy miért pont most? Mi a búbánatos istennyila történt a többek között az internetadót is tartalmazó salátatörvény benyújtásának pillanatában, ami akkora hullámot gerjesztett, hogy a József Nádor térig repített tízezreket pusztán egy facebook csoport igénybevételének segítségével?

Az eddig kapott válaszok az alábbiak:

1. Ez az adó azért más, mint az eddigiek, mert ez már mindenkit érint.

Nem igaz. Ez az adó semmiben nem más, mint mondjuk a telekommunikációs szektorra kivetett különadók, amik miatt már akkor is mindenkinek fizetnie kell a kapcsolási díjat, ha a túloldalon épp senki sem veszi fel a telefont. Ez az adó semmiben nem más, mint a bankadó vagy a tranzakciós illeték, ami miatt mindenkinek megnövekedtek a banki költségei vagy éppen eltűntek a piacról az ingyenes készpénzfelvételt gyárilag tartalmazó bankszámlacsomagok. Ez az adó semmivel sem kevésbé igazságtalanabb, mint a vállalkozások számára előírt kötelező kamarai regisztrációs díj, amelyért cserébe annyit kapunk, hogy nem büntetnek meg a befizetés elmaradása miatt.

2. Betelt a pohár. Az emberek eddig csendben tűrtek, de most elszakadt a cérna.

Az emberek eddig sem tűrtek csendben. Kisebb-nagyobb megmozdulások folyamatosan voltak. Elég csak az Origo főszerkesztőjének kirúgására vagy a német megszállási emlékmű problémájára gondolni. A Clark Ádám tér sem tegnap látott először kormányellenes tüntetést, ugyanitt döntötték le Orbán Viktor celluloid szobrát is. Más kérdés, hogy az egészből nagyjából annyi marad meg, hogy Dopeman focizik a szobor fejével. Voltak demonstrációk, de ha fejre álltunk, akkor sem sikerült nagy tömegeket mozgósítani és teljes egyetértésben skandálni, hogy „Viktor takarodj”.

3. Az USA által alkalmazott kitiltásokban kell keresni az elégedetlenség valódi okát, az internetadó csak ezt eszkalálta.

A kitiltási botránynak nyilvánvalóan hatása van a jelenlegi helyzetre, de ha az emberek valójában emiatt mennének ki az utcára, akkor nyilván erről is beszélnének, ezt kiabálnák. Ehelyett az internetadó ellen tiltakozik mindenki. Nem lebecsülve a rendszerváltás utáni Magyarország legnagyobb diplomáciai botrányának jelentőségét, mégsem érzem úgy, hogy ez lenne a valódi mozgatórugó.

De ha ez sem, akkor mégis mi?

A megoldás majd kiüti a szemünket:

RTL KLUB

A Fideszen kívül az egyetlen olyan hang ebben az országban, amelyre már évek óta mindenki figyel és mindenkihez eljut. A reklámadó bevezetéséig nem állt érdekükben híradót csinálni. Aztán jött az ország jogtörténeti szemétdombjának ékköve, a reklámadóról szóló 2014. évi XXII. törvény és az RTL Klub megmutatta, hogy a Pentagont is két vállra fekteti, ha hírszerzésről van szó. Mészáros Lőrinc vagyonnyilatkozata többé már nem csak legenda, Szijjartó Peti medencéjének klóros szagát szinte érezzük, Kósa Lajos óbudai villájához pedig lassan 3D animációt is kapunk.

Az RTL Klub képes arra is, hogy a számunkra rémes emlékeket felidéző osztrák falu, Schwechat nevének hallatán a magyar ember a történelem során először mosolyra derüljön, miközben Vida Ildikó NAV elnök szánalmas menekülését nézi és pofátlan, pökhendi válaszait hallgatja.

Az RTL Klub reklámadó előtti híradójáig csak annyi ember ment ki a különböző tüntetésekre, amennyihez a különböző kisebb médiákon keresztül eljutott a Fidesz korrupt működésének a híre. A demonstrálók száma pont akkora arányban nőtt meg, amekkora a különbség az RTL Klub és az ATV nézettsége között. Orbán Viktor szembeszállt a saját fegyverével, a médiával, és úgy tűnik eltaktikázta magát.

A következő csapás az kell legyen, hogy a Barátok Köztben Berényi Miki trafikját az állam koncesszióba adja Bartha Zsoltnak. Végleg megszabadulnánk a Fidesztől.

A 2014. esztendő nyarán még abban a tudatban kezdhettük meg a koktélozgatást a siófoki Beach House-on, hogy Orbán Viktor és a Fidesz a legveszélyesebb, országon belüli ellenségeknek a kommunistákat tartja. 2014. februárjában tartott évértékelő beszédében a miniszterelnök ugyanis kijelentette, hogy a 2002 és 2010 közötti időszakot posztkommunizmusnak hívja. Nem volt ebben igazi újdonság, hiszen az MSZP-MSZMP közötti határvonal kiradírozása a Fidesz kommunikációjának sarokköve.

Aztán egyszer csak, a Balaton Sound és a Sziget fesztivál között félúton arra kaptuk fel a fejünket, hogy Orbán Viktor egy erdélyi, kereszténykonzervatív fiatalok ínyére való nyári táborban, bedobta a köztudatba, hogy ő igazából a liberálisokra van úgy istenigazán berágva. Valamilyen máig megfejtetlen technikával véghezvitt - unortodox - retorikai bravúr segítségével a kommunistákat a liberálisok halmazába varázsolta. Nevezhetnénk az újonnan kreált, mutáns Godzillát akár liberálkommunizmusnak is, de minek bonyolítsuk, ha egyébként tudjuk, hogy a komcsik a libsik között mászkálnak. Szóval maradjunk a liberális-illiberális ellentétnél.

Azóta újabb vizek folytak le a Dunán – és most már tudjuk, hogy nem csak ott, hanem Szijjártó Peti medencéjében is – a Fidesz újabb, “politikai sci-fi” világába illő győzelmet aratott az önkormányzati választásokon és Orbán ennek apropóján ismét értékelte ellenségeit:

“Az ország a cinizmus ellen győzött. Elveszett az ország, amely életét elárasztja a cinizmus. A cinizmus káoszba vezet.”

A fentiek alapján nyilvánvaló, hogy “Európa Erős Embere” észrevette, egyre többen röhögik hülyére magukat a háta mögött, miután udvariasan kezet fogtak vele, függetlenül attól, hogy az illető történetesen liberális vagy éppenséggel konzervatív nézeteket vall. Nem volt tehát mit tenni, ismét ki kellett terjeszteni az elutasítandó emberek körét: aki cinikus a kormány munkájával szemben, az nem más mint a nemzet ellensége, mivel a káoszt támogatja.

“A cinizmus csak rombolni tud, és nem teremt munkahelyeket.”

Valóban nem. Munkahelyet cinizmus ebben a naprendszerben még nem teremtett. Ugyanúgy ahogy más negatív emberi tulajdonságok, vagy éppen egy pohár narancslé, egy székely közmondás, egyéb munkahelyteremtéssel semmiféle kapcsolatban nem álló dolog, jelző, fogalom sem teremtett soha egy megveszekedett munkahelyet sem. Az ilyen zengzetes, de semmitmondó kijelentéseknél kellene, hogy könny szökjön szemeinkbe, miközben arra gondolunk, mennyire igaza van ennek az alcsútdobozi legénynek.

Ez akkor történne meg, ha nem lenne nyilvánvaló, hogy a kijelentés üres, tartalmatlan és egyetlen célja, hogy valaki ellen fordítson minket. Ezt hívják populizmusnak.

Orbán Viktor esete jól példázza, mennyire elveszett a jelenlegi politikai környezetben, mennyire nem sikerül szövetségeseket találnia egy populista politikusnak. Sok példát fel lehetne hozni, de talán a legjobb David Cameron brit miniszterelnök, az egyetlen nyugati szereplő, akiről Orbán elismerően beszél.

David Cameron ennek ellenére hozzá sem szól Orbán Viktorhoz (http://www.index.hu/kulfold/eurologus/2014/06/10/orbant_nem_hivtak_csonakazni/). Brit gentleman-ként kezet fog vele, majd a háta mögött kineveti, teljes joggal. Orbán ugyanis még arra sem képes, hogy megkülönböztesse az európai reformpolitikát az euroszkepticizmustól. Az utóbbi ugyanis nem Cameron politikája, hanem egy Nigel Farage nevű politikai kalandoré. Vagy éppen az olasz komédiás, Beppe Grillo-é. Orbán úgy viselkedik, mint a szemüveges, pattanásos tinédzser, amikor fel akarja szedni a suli legjobb nőjét: nem veszi észre, hogy rá valójában a hozzá hasonló, szemüveges, pattanásos lány várakozik. Amikor pedig ez nyilvánvalóvá válik számára, sértődötten nevezi cinikusnak azt, aki nem kér belőle.

Orbán Viktor egyébként értékelő beszédében egy nyavalyás szót nem vesztegetett arra, hogy az Egyesült Államok kormánya korrupciógyanú miatt magyar kormányzati tisztviselőket sújtott, az USA területére vonatkozó beutazási tilalommal (http://www.vg.hu/kozelet/politika/usa-beutazas-mindenki-a-listat-keresi-437445). Egy gondolatot sem osztott meg velünk arról, miért viselkedik úgy magyar kormányfunkcionáriusokkal egy másik állam, mint a bűnözőkkel. Orbán Viktor ma végtelenül cinikus volt.

Biztosan Önnel is sokszor előfordult már, hogy egyszerűen nem volt kit felelőssé tenni valamilyen rossz dologért. Amikor hiába kereste a bajok forrását, egyszerűen ha agyoncsapták sem tudta megtalálni a megfelelő, Önön kívül álló okot. Amikor kivételesen nem lehetett a naplopó cigányokat, a zsidók irányította háttérhatalmakat, a pénzéhes bankárokat, EU-t, IMF-et, na meg ugye a nemzetellenes MSZP-t egyértelműen összefüggésbe hozni a probléma forrásával és tanácstalanul állt, hogy kit lehetne gyűlölni. Amikor már a buzilobbi sem nyújtott magyarázatot semmire.

De ennek mostantól vége!

A Tusványos Innovations Kft. bemutatja önnek a fantasztikus LIBERÁLIS DETEKTOR 2014-et! Ezzel a csodálatos szerkezettel mostantól nem fordulhat elő, hogy ne találjon felelőst egy, az Ön ízlésének nem megfelelő eseményért. Képzelje csak el, hogy valaki éjjel-nappal lakossági minimaltechnot bömböltet a szomszédjában, amivel halálra idegesíti. Vérlázító pofátlanság, de képtelenség besorolni semelyik nemzetvesztő csoport tagjai közé, ami alapján ki lehetne rekeszteni a magyar nemzettestből. Viszont a LIBERÁLIS DETEKTOR 2014-gyel egyszerűen csak rámutat a célszemélyre, megnyomja a szerkezeten található piros gombot és ez a korszakalkotó találmány nyomban szirénázva fogja jelezni önnek, hogy nyakon csípett egy alávaló liberálist! Ezek után nincs más hátra, mint kigúnyolni a deviáns férget, aki szégyenében majd jól észreveszi magát, milyen jellemtelen alak is ő. Ön pedig nyugodtan hátradőlhet és tovább élvezheti önmaga tökéletes személyiségét.

De ez még semmi! Ha most megrendeli a LIBERÁLIS DETEKTOR 2014-et, ajándékba adjuk önnek a Montesquieu-t és Locke-ot, híres liberális kutyákat ábrázoló voodoo babakészletünk egy-egy darabját, amellyel bármikor rontást tud küldeni a liberálisokra, megakadályozva ezzel magyartalan hetvenkedésüket.

Ne szalassza el a páratlan lehetőséget! Várjuk hívását, rendelje meg most!

• Felszólalásra jelentkezett a Liberálkommunista Világpárt frakcióvezetője, „Miért éppen munkaalapú a társadalom?” címmel. Öné a szó Képviselő Úr.

• Köszönömelnökúr. Tiszteltház, képviselőtársaim. Szeretném kifejezni mélységes megrendülésemet a Miniszterelnök Úr tusványosi performansza hallatán, amelyel a Miniszterelnök Úr ismételten pártom működésének torkára lépett. Mi szabadelvűek, nem vagyunk hajlandók elfogadni, hogy nem Nintendózhatunk beszívva a nap 24 órájában. Demokratikus szabadságjogainkat sárba tiporva anakronisztikus tevékenységre, holmi munkára akarnak bennünket kényszeríteni, miközben mindenki tudja, hogy a jövő a fesztivál- és pornóalapú társadalmaké. (…)

• (hangos csengetés) Megkérem Nagy Alekosz és Pittman Cristofel képviselőtársakat, hogy fejezzék be a hangos éljenzést, különben kénytelen leszek bírságot kiszabni. Kérem, folytassa Frakcióvezető Úr.

• (…) Köszönömelnökúr, kérem, nézze el írástudatlan képviselőtársaimnak, hogy nem tudják elolvasni és értelmezni a házszabályt. A témára visszatérve, várom a Miniszterelnök Úr válaszát, hogy ha drogkereskedéssel, pornóval, vagy pusztán egy kis találékonysággal fenn tudjuk tartani magunkat, akkor miért lenne a teljes magyar társadalom munkaalapú? Ez nonszensz. Ezen kívül, felháborítónak tartjuk, hogy a Miniszterelnök Úr az országgyűlési választások előtt kommunistáknak, most pedig, a választások végeztével liberálisoknak nevezett bennünket. Lassan már nem fog kiférni a pártunk neve a regiszterbe, annyi jelzőt aggat ránk a Miniszterelnök Úr, ezzel teljesen ellehetetlenítve szerveződésünket. Tisztelettel kérjük, illessen végre minket a szavazóink számára is könnyen megjegyezhető névvel. Lassan már az idegenszívűek, nemzetrontók, hazaárulók, vagy valami ehhez hasonló rövid, tömör jelzőnek is örülni tudnánk. Most itt állunk tanácstalanul, hogy voltaképpen mi a csudák is vagyunk. Éjjelnappal Lali, aki már elve picit hendikepes, napok óta hisztizik, hogy egy nemzeti konzervatív keresztény állampolgár judeofasisztának nevezte és ő nem érti, mert ő pusztán csak Lali. A pártunk zászlóját is csak azért lengeti, mert a Norvég Alap adott neki pénzt cigire, sörre, prostira. Hát lehet korholni ezért ezt a szerencsétlent? Kérem tehát a Tisztelt Miniszterelnök Urat, hogy alakítson ki egy olyan jelzőt, amit ő és a szavazói is konzekvensen tudnak a jövőben használni pártom minősítésekor és nem zavarja össze mozgalmunk támogatóinak fejét. Köszönöm. 

• Tisztelt Frakcióvezető Úr, mivel a szivárvány közepén vörös csillagot ábrázoló pártjelvényüket tegnap kormányrendeletben betiltották, kérem, vetesse le a párt tagjaival, köszönöm. Egyúttal kérem, kövessék a KEHI munkatársait, akik jogszabályi kötelezettségükből fakadóan ellenőrzik, hogy melyik imperialista háttérhatalom közreműködésével mérgezik nemzetünk testét.

  (...) A kis közjáték után pedig folytassuk az ülést L. Simon Képviselő Úr felszólalásával, melynek címe, „A reklámadó mértéke megemelésének szükségességéről a nyugat-európai liberális ideológiával átitatott országokban regisztrált tulajdonos általi részesedés mellett működő társaságok esetén”. Megadom a szót, Képviselő Úr (...)

Annak ellenére, hogy minden bizonnyal a könyökötökön jön ki az egész Pride téma, sajnos én mégiscsak erről fogok írni. Viszont megnyugtatásként előre bocsátom, hogy nem én leszek a századik, aki előadja, milyen fontos a tolerancia és azt sem fogom újra leírni, hogy a melegek látványától még senki nem változott át meleggé, és aki a tiszafüredi lépfene fertőzéshez hasonló jelenségnek tartja valakinek a szexuális orientációját, az önmaga szorul sürgős orvosi kezelésre.

Van itt viszont egy egészen érdekes tendencia, amiről úgy tűnik már sokan megfeledkeztek és érdemes rá ismét felhívni a figyelmet. Magyarországon 1997 óta rendeznek melegfelvonulást, minden évben. Ez nem valami egyedi, nemzeti sajátosság, ennél jóval nagyobb szabású és jóval régebbi múltra visszatekintő felvonulások léteznek szerte a világon.

Magyarországon mindig béke kísérte az eseményt, egészen 2007-ig, amikor is hirtelen előkerültek olyan emberek, akik tojással, paradicsommal és füstbombával támadtak a felvonulókra, meg néhányat meg is vertek, biztos, ami biztos. 2007 óta pedig egyetlen felvonulás sem zajlott le atrocitástól mentesen, a rendőri jelenlét egyre erősebb, a kordonok mára alapvető partykellékekké váltak.

Hogy lehet az, hogy 10 évig mindenki kibírta ellentüntetés nélkül, majd 2007-ben váratlanul megjelentek a mocskos buzizók? Mi változott meg az országban, hogy a melegekkel szembeni gyűlölet hirtelen mindenki számára érzékelhető módon került a felszínre?

Az ország egykori miniszterelnöke, Gyurcsány Ference 2006. május 26-án adta elő Balatonőszödön remekbeszabott beszédét arról, hogyan hazudott éjjel-nappal ebben a kurva országban. Miután a produkcióját megörökítő, kiváló minőségű hangfelvétel nyilvánosságra került 2006. szeptember 17-én, az országban gyakorlatilag létjogosultságot nyert az erőszak és a Lonsdale-pulcsis, kopasz huligánok az üllői úti stadion, ultráknak elkülönített szektorán kívül is elkezdték magukat otthon érezni (pl. így: https://www.youtube.com/watch?v=W-2JiObDeRI). Megszaporodott azon emberek száma, akiknél mindig ott lapult az árpádsávos-szett és ha úgy adódott, csak előkaptak a táskájukból egy zászlót és már kezdődhetett is a „takarodjajókurvaanyádba, te nemzetellenes szemétláda” rigmusokkal tarkított spontán megmozdulás.

A Pride, amellett, hogy identitáspolitikai megmozdulás, mindig az aktuális politikai morál lakmuszpapírjának tekinthető. Az ugyanis, hogy egy társadalom mennyire hajlandó békésen elfogadni, hogy valaki nem úgy viselkedik, nem olyan szokásokkal rendelkezik, mint ami a társadalom többségét általában jellemzi, az nagyrészt azon múlik, hogy milyen politikai erő szerez dominanciát: olyan, amely azt hirdeti, hogy a melegek inkább húzzák meg magukat szép csöndben, vagy olyan, amely azt hirdeti, a mások ellen gyűlölködők húzzák meg magukat szép csöndben. A balatonőszödi beszéd nyilvánosságra kerülése Magyarországon teljesen egyértelműen az előbbi politikai erők előtt nyitotta meg az utat.

Ezen politikai erők populista mondatait azok az emberek is megértik, akik eddig egy nyavalyás szót sem fogtak fel abból, hogy mit mondott a miniszter, az államtitkár vagy éppen a jegybankelnök. Nem értették, mert nem volt meg hozzá a megfelelő ismeretük, képzettségük, az egész egyszerűen kínai volt nekik. Most ezek az emberek végre olyan politikusokat hallhatnak, akiknek a kijelentéseit még nyolc általánossal is képesek értelmezni. Ez végre bizonyíték arra, hogy ők sem hülyék, ők is értenek valamicskét a dolgokhoz, sőt rájuk kellett volna hallgatni korábban is, hiszen Gyurcsány is hazudott, meg a „bülbülszavú bankárok”, a „brüsszeli bürokraták”, a multik és más „neoliberlális-kommunista-fasiszta álbaloldaliak” (bizony, ezek a jelzők manapság nem csak megférnek egymás mellett, de sokszor kéz a kézben járnak) is szintén hazudtak.

És ha már ennyire gyorsan hozzászoktak ahhoz, hogy ők fújják a passzátszelet minden kérdésben, miért lenne ez másként a buzikérdésben? Buzilobbi van kérem szépen, ez ellen pedig tenni kell valamit. A cél nemes. Szűkebb értelemben véve a magyar családok, tágabb értelemben pedig az egész emberiség védelmére kell cselekedni. Az ilyen kijelentéseket tevők bizony ugyanazok az emberek, akik a fent hivatkozott, youtube-on látható felvételen szereplő focihuligán urakat ártatlan szűzként festik le: www.ize.hu/_files/pics/00019/00019834.jpg. Ezek az emberek 2006. szeptember 17. napja óta érzik úgy, hogy bármit megtehetnek, hogy akármikor nyugodtan mocskosbuzizhatnak, ha úgy tartja kedvük. És jelenleg ezek az emberek tényleg megtehetik mindezt, mert 2/3-os győzelmet arattak a választásokon.

Lehet erre az egészre legyinteni egyet, hogy konfliktusok mindig voltak és lesznek is, meg hogy ez az egész felvonulósdi totálisan felesleges, de azért a tendenciákat érdemes megfigyelni. Oroszországban már törvényben lehet olvasni olyan zavaros mondatokat, mint pl. „tilos a nem hagyományos szexuális orientáció kialakítására irányuló kifejezés használata a fiatalkorúak körében”. Mindenkit biztosíthatok róla, hogy nálunk sem kell sokat várni hasonló tartalmú jogszabály kihirdetésére a Magyar Közlönyben. És egyúttal mindenkit emlékeztetek arra is, hogy látott már Európa olyan büntető törvénykönyveket, amelyekben a homoszexualitás tényállásként szerepelt. Az ember tehát képes egész magas szintre fejleszteni azoknak az utálatát, akik valami miatt csípik a szemét. Csak rajtunk múlik, hogy ennek megálljt parancsolunk-e, vagy inkább legyintünk egyet, hogy jó ez így, ahogy van.

Cső Pajtik!

Az AXA csoport vezetőjeként engem ért a megtiszteltetés, hogy levezényeljem az idei rendezvényt. Mindenkit szeretettel köszöntök a Bilderberg 2014 bulin. Mi már nagyon vártuk ezt a hétvégét, gondolom ti még annál is jobban. Az új arcoknak szólok, hogy a piák be vannak hűtve, a csajok pedig már tárogatják a combjukat a jacuzziban, szóval nyugi, Izrael és Washington szokás szerint nem fukarkodott velünk - az ING pedig olyan első osztályú zöldet küldött Amszterdamból, hogy fejre fogtok állni, garantálom -, de a szórakozás előtt persze egy kis munka.

Amúgy idén sincs sok meló, a dolgok mennek, ahogy mennek, gondok mindig vannak, de hát az élet nem habostorta. Anders Fogh Rasmussen úr elmondja majd amit amúgy is tudunk az újságokból, hogy Ukrajnában Donyecket meg Luhanszkot Putyin segítségének köszönhetően elfoglalta a csürhe, de hát ezzel nem tudunk lószart sem kezdeni... igen igen, Anders jelzi, hogy részéről fuckin' keine Ahnung, majd Angela valamit kitalál, szóval akkor erről ugorjunk. Kissinger urat meg valaki ébressze már fel, mert úgy horkol, mint egy traktor.

Nos, akkor valamit csináljunk is végre, itt van ez az Orbán. Jaja, az akit Gumicsizmás Napoleonnak szoktunk hívni, na az Orbán Viktor. Elfogadta invitálásunkat Magyarországról Bajnai Gordon... szervusz Gordon,... szóval ő az, fogadjátok szeretettel, nagy partyarc hírében áll, úgyhogy meghívtuk. Gordon, remélem te nem vagy olyan puhapöcs, mint az a Martonyi volt múltkor, hát az valami rémesen unalmas figura. Amúgy Szabó Tímeát nem hoztad? Képről elég jó bőr. Na mindegy, majd jövőre.

Szóval Gordon, mondd csak mit lehetne tenni ez ellen a személyiségzavaros focista ellen, aki irányítja az országotokat. Alapvetően leszarnánk, csak kurvára idegesítő. Van Rompuy úrnak már a töke tele van, hogy megeszi előle az összes sonkás szendvicset az üléseken. Barroso úr már szinte azért ad hálát, hogy leköszön, mert az utóbbi években a munkaideje fele azzal telt, hogy a magyarok ügyes bajos dolgaival foglalkozzon. A NATO teljes vezérkara meg szívszélhűdést kapott, amikor kiderült, hogy ez a barom leszerződött Putyinnal atomreaktor építésre. Mit javasolsz? (…) 

Értem, tehát adjunk neked egy rakás pénzt, a Bajai FC-t feljuttatod az NB1-be és Viktor majd agyvérzést kap, amikor megveritek a Videotont meg a Puskás Akadémiát. (…)  Ja és 120 ezres stadiont építesz Baján? Szuper! Ebből majd látják a birka fideszesek, hogy a Together-píem sokkal erősebb párt, mint a fidesz! (…)  Igen igen, Gordon velük csak így lehet beszélni, sajnos totálisan lebutultatok. Reding asszony most is visítva röhög, hogy az emberek tényleg azt hiszik, hogy több van a zsebükben, csak azért mert narancssárga betűkkel ráírták a számlájukra.

Na, akkor ezzel megvolnánk. Senki többet? Jólvan, akkor mindenkinek felhívom a figyelmét, hogy az ivóverseny este 10-kor lesz, addig alakítsatok csapatokat. Vacsora 8-kor, előtte mindenkinek ajánlom, hogy nézzen be a strip poker klubba amit Heffner úr szervez. Mindenkinek jó szórakozást.

Kedves Magyarok!

Ideje lenne végre elengedni anyu szoknyáját és önállósodni. Kipróbálni milyen érzés az, ha valakit a saját, különböző ideológiáktól, fóbiáktól, félelmektől mentes gondolatai vezérelnek. Megtapasztalni mire jut az ember akkor, ha nem mások ellen, hanem a saját korlátai ellen küzd.

Itt van például ez a Kerényi. Ő a „a tudatos nemzeti közjogi gondolkodás megalapozásával és ehhez kapcsolódva a magyar kulturális értékek megőrzésével és fejlesztésével összefüggő feladatok ellátásáért felelős miniszterelnöki megbízott”. Elég sokat köpőcsövezhették a gimiben, mert rendszeresen szeret belekötni a melegekbe, most például valami buzilobbi elleni harcról hadovált, gondolom a tudatos nemzeti közjogi gondolkodás megalapozása céljából.

Aztán itt van Kósa Lali, ő debreceni polgármesterként tengeti a napjait és óva int a túl meleg Budapesttől. Semjén Zsolt igaz magyar és keresztény ember szerint pedig buzizni magánügy. Így aztán magánügy az is, amikor egy Novák Előd nevű figura, akinek egy érettségi is elég volt a parlamenti képviselőséghez, felszólalása végén kijelenti, hogy ő amúgy fellógatná a melegeket.

Magyarorsz​ágon az emberek nagy része, nem tartja valós problémának a kirekesztést. Úgy gondoljuk, hogy buzizni (zsidózni, cigányozni) valóban magánügy. Úgy gondoljuk, jogunk van hozzá, mert nekünk rossz. Amiatt rossz, mert a buzilobbi elnyomja az „igazi értékeket”. Azért rossz mert a zsidók „felvásárolják az országot”. Azért rossz, mert „cigánybűnözés” van. Az ilyen emberek abban látják a megoldást, hogy a nekik nem tetszőktől megpróbálnak megszabadulni és közben arra gondolnak, hogy ettől majd jobb lesz az életük.

Azok az emberek, akik így gondolkoznak, valójában nagyon félnek. Jó példa erre egy Fricz Tamás nevű politológus, aki blogolással üti el az idejét. A legutóbbi bejegyzésében leírta, hogy ő attól tart, szakállas nők fognak megjelenni az utcán az Eurovíziós dalverseny után. Olyan ez a félelem, mint a bizonytalan hívő, aki azzal kérkedik a papnak, hogy "Atyám, én olyan igaz keresztény vagyok, hogy befogom a fülem is, ha más vallásról hallok". Erre a pap: "Hát olyan gyenge a te hited, hogy félsz más vallásokról hallani?"

A gyenge hitű emberek félnek akár csak hallani is valamiről, ami más, mint amilyen ők. Félnek tőle, hogy maguk is meleggé, szakállas nővé változnak. Félnek tőle, hogy kiderül, nem a zsidók sötét ügyletei miatt sikertelenek, hanem azért, mert nem elég szorgalmasak vagy tehetségesek. Félnek attól is, hogy bevallják, akkor is sikertelenek és boldogtalanok lennének, ha a cigányok nem "lopnák a napot a szomszéd utcában".

Itt az ideje végleg leszámolni ezekkel a félelmekkel, nagyfiú módjára tükörbe nézni és eldönteni, hogy ezek tényleg a saját gondolataink-e vagy valaki kitalálta helyettünk és nekünk pont kapóra jött azért, mert annyira lószart sem érünk, hogy más módon az égvilágon sehogy nem tudnánk pozitívumot találni a jellemünkön. Ha pedig így van, akkor fel kell emelni a fenekünket az X-box elől és csinálni valami értelmeset is.

A magyarság, a heteroszexualitás nem képesség, hanem adottság. Lehetsz rá büszke, de nagyjából csak annyira, mint arra, hogy lyuk van a seggeden.

Béke.

"Elborzasztó, hogy a magából kifordult, kifacsarodott másságot glória övezi. Aggódom Európa gyermekeiért, akiknek ebben kell felnőni."

(Egy reakció arra, hogy a 2014. évi Eurovíziós Dalversenyt történetesen egy transzvesztita énekes nyerte meg, akinek nőies külseje ellenére szakálla van)



Kedv​es Konzervatív Polgártársak!

Tudom, hogy én csak egy utolsó balliberális senkiházi vagyok, aki romlásba döntöm a nemzetet azzal, hogy lépten-nyomon egymás elfogadásáról és a szükségtelen ellenségeskedésről vallott nézeteimet hangsúlyozom. Azt is tudom, hogy bizonyos jelenségek az emberből megmagyarázhatatlan, zsigeri nemtetszést, ne adj isten undort is képesek kiváltani. Erről igazából nem tehetünk.

Sosem fogom elfelejteni azt a pillanatot, amikor életemben először láttam két férfit csókolózni. Nagyjából 10 éves lehettem és olyan erős hányinger fogott el, mintha éppen arra kényszerítettek volna, hogy egyek meg egy tányér kelbimbó főzeléket. Gyorsan ráébredtem tehát arra, hogy én bizony 100%-osan hetero vagyok és nem sok keresnivalóm lesz életemben a velem azonos neműeknél.

Mivel a szexuális orientáció a külső alapján nem feltétlenül derül ki egyértelműen, eddigi életem során pár alkalommal előfordult, hogy férfiak nagyobb reményekkel közeledtek felém annál, minthogy igyunk meg egy sört a BL meccs közben. Egyszer még az is megtörtént, hogy váratlanul megfogta a kezem egy magas, izmos modellfiú és már éppen vallomást tett volna, amikor finoman közöltem vele, hogy én sajnos soha az életben nem fogom őt vonzónak találni. Bevallom a hideg futott végig a hátamon, amikor hozzámért.

Viszont a következő húzása meglepő volt és egyben szimpatikus: elnézést kért és megkérdezte, hogy nem iszunk-e meg valamit. Elfogadtam a bocsánatkérést, vettünk inni, beszélgettünk fél órát és utána külön-külön folytatódott az este. Meghatározó élmény volt. Életemben először beszélgettem olyan férfivel, akiről tudtam, hogy vonzódik hozzám és közben végig arra gondoltam, hogy most vajon hasonlót élek-e át, mint amikor mondjuk egy nőt támadnak le úgy, hogy minden bemutatkozást mellőzve kézen akarják fogni. Biztos vagyok benne, hogy semelyik nő nem veszi jó néven ha idegen tör be az aurájába és önkényesen megtapogatja. Előtte sem voltam udvariatlan egy nővel sem, de amióta ez az eset megtörtént velem, még jobban törekeszem rá, hogy ne legyek tolakodó.

Kedves Konzervatív Polgártársak, a helyzet az, hogy az élet többek között értékválasztások sorozata és ezen értékválasztások által alakul ki egy-egy ember jelleme. Az értékválasztások során teret lehet engedni a genetikánkból fakadó ösztöneinknek vagy kipróbálhatjuk milyen érzés mindezen felülemelkedve elfogadni egy bocsánatkérést valakitől, aki számunkra cseppet sem vonzó. Az igazán elvetemültek, akár még beszélgetni is leülhetnek az illetővel. Biztos vagyok benne, hogy aki az utóbbi megoldásokat választja, többet fog látni a világból és máshogy fogja megítélni, mint azok, akik ösztönösen cselekszenek.

Nem kell véka alá rejteni, ha valaki visszataszítónak találja Conchita Wurst külsejét. Nincs ebben semmi szégyellnivaló, végül is egy szakállas nőt nézegetni nem olyan mintha a Louvre-ban állnánk a Mona Lisa előtt. Nem kell szeretni azt a dalt sem, amit elénekelt, mindenkinek más az ízlése (szerintem egyébként kiváló dal), én pl. Kállay-Saunders András zenéjén remekül el tudok aludni, akárhányadik lett.

De arra biztosan nincs semmi szükség, hogy egyesek elborzadjanak, gúnyolódjanak, megalázó kijelentéseket tegyenek és fertőt kiáltsanak. Conchita Wurst ugyanis nem tehet arról, hogy bár nem Angelina Jolie külsejével áldotta meg őt a sors és hetero sem lett, mint Brad Pitt, mégis tehetséget kapott az élettől és ezt nem átallott bemutatni a nagyközönségnek. Aki pedig mégis úgy gondolja, hogy az olyan embert, aki véletlenül máshogy néz ki vagy máshogy viselkedik, mint amit ő a maga mikrokörnyezetében megszokott, el kellene tiltani olyan tevékenységektől, amiket egyébként bárki megtehet vagy ki kellene csúfolni a vele született tulajdonságai miatt, az nézzen a tükörbe és jelentse ki magáról, hogy őt mindenki egytől-egyig vonzó embernek és kellemes társaságnak találja, majd ezután fürödjön meg önnön übermensch létében, akárcsak Hitler tette. Az olyanok pedig, akik komolyan gondolják, hogy az Eurovíziós Dalverseny idei győztese miatt várhatóan drasztikusan meg fog növekedni a transzneműek, homoszexuálisok, továbbá a szakállas nők egy főre eső száma, azok menjenek el az állatkertbe és beszélgessenek egy jót gorillatársaikkal, mint méltó filozófiai partnereikkel.

Annyi mindenről írhatnék. Péntek van, jön a hétvége, minden bizonnyal telis-tele élményekkel. Ma sikerült tető alá hozni egy belvárosi luxusbordélyház finanszírozását (igen, nagyot fogtok majd nézni, de természetesen erről többet jelenleg sem itt, sem máshol nem mondhatok), azaz mindenképpen lennének izgalmas témáim, mégis ismételten a politikának vagyok kénytelen szentelni a mai bejegyzést is, emléket állítva a kizsákmányoló külföldi nagytőkések kezéből drága pénzen visszavett, majd most veszni hagyott magyar nemzeti légitársaságnak. Miniszterelnökünknek és stábjának ezúton szeretnék felajánlani egy Business-aranykuka díjat, továbbá jelezném nekik, hogy ismét órákkal kellett többet dolgoznom amiatt, mert dilettáns döntéseket hoznak.

Mai blogbejegyzésem tárgyára térve, felelevenítem a nemzeti konzultáció megható pillanatait, és megosztom akkor írott válaszlevelemet, melyet hazánk első emberének címeztem.
 

Kedves Viktor,

Legutóbbi vitánk alkalmával, amikor a magyar foci felemelkedésének lehetséges módszerei kerültek szóba minden bizonnyal megsérthettelek a nézeteimmel. Igazán sajnálom ha kissé heves voltam, bevallom a minap küldött, fontos szociális kérdéseket taglaló leveled soraiból még mindig érződik némi sértettség velem, és a hozzám helyenként hasonlóan gondolkozókkal szemben is, akikkel alkalomadtán előfordul, hogy elveiddel nem mindig értünk teljes mértékben egyet. Ilyesmi megesik a legjobb családban is, és elismerem, sokszor nekem sem könnyű visszafogni indulatomat amikor valaki konok módon ragaszkodik az állításaihoz.

Ugyanakkor aggodalommal tölt el, hogy az Alkotmányunk - bocsáss meg, Nemzeti Alaptörvényünk -– precíz megszerkesztése céljából velem konzultálni próbáló kollégáidhoz hasonlóan te is elfelejtettél gentleman módjára kérdezni. A példa kedvéért leírom leveled 3. kérdését, melyben a következőképp fogalmazol: "Vannak, akik azt javasolják, az ország segély helyett inkább munkalehetőséggel segítse a munkanélkülieket. Mások szerint a segélyezés a megoldás a problémára. Ön mit gondol?"

Szeretnék rávilágítani a kommunikációs eszközeid udvariatlanságára egy általam készített analóg példán keresztül: "Vannak akik azt javasolják, Magyarország miniszterelnöke olyan ember legyen, aki felkészült, tettre kész és jó vezető, ahelyett hogy átlagos képességű politikusokra bízzuk az irányítást. Mások szerint egy átlagos képességű vezetőkre van szükség a kormány összeállításakor. Ön mit gondol?"

Bízom benne, hogy az első, felháborodott reakciód után kicsit lehiggadva szánsz rá két percet az ország idejéből, hogy végiggondold a felvetésemet. Ugyanis véletlenül sem az a célom, hogy megsértselek, tudom én is milyen játszma a politika. Egyedül amiatt aggódom, hogy végleg felhagysz azzal, hogy az értelmiséget szólítsd meg, és csak a kisemberre fogsz fókuszálni a jövőben is, a "hát persze, hogy nem vagyok hülye, a magyar ember attól magyar, hogy dolgozik, egyetértek" színvonalú válaszokkal megelégedve. Te is pontosan tudod, hogy hová vezetett a történelem során az 'aki nem a barátom, az az ellenségem' hozzáállás.

Hogy vidámabb témával zárjam a levelet, ezúton gratulálok a Videoton bajnoki címéhez, nagyon remélem, hogy jövőre Bajnokok Ligájában láthatjuk viszont a csapatot, már csak azért is, hogy minél hamarabb pótolni tudjunk valamit abból a hatalmas mennyiségű pénzből, amit a klubba fektettek (Azóta tudjuk, hogy a Sturm Graz túl nagy falat volt). Sajnos a Magyar Kupa nem jött össze, lehet nem volt bölcs döntés éppen előző este kirúgni a vezetőedzőt, de egy ilyen heves vérmérsékletű fiatalembertől, mint te, az ilyen meglepő fordulatok még érthetőek.

Vidám nyarat és hátralévő Uniós Elnökséget!