Annak ellenére, hogy minden bizonnyal a könyökötökön jön ki az egész Pride téma, sajnos én mégiscsak erről fogok írni. Viszont megnyugtatásként előre bocsátom, hogy nem én leszek a századik, aki előadja, milyen fontos a tolerancia és azt sem fogom újra leírni, hogy a melegek látványától még senki nem változott át meleggé, és aki a tiszafüredi lépfene fertőzéshez hasonló jelenségnek tartja valakinek a szexuális orientációját, az önmaga szorul sürgős orvosi kezelésre.
Van itt viszont egy egészen érdekes tendencia, amiről úgy tűnik már sokan megfeledkeztek és érdemes rá ismét felhívni a figyelmet. Magyarországon 1997 óta rendeznek melegfelvonulást, minden évben. Ez nem valami egyedi, nemzeti sajátosság, ennél jóval nagyobb szabású és jóval régebbi múltra visszatekintő felvonulások léteznek szerte a világon.
Magyarországon mindig béke kísérte az eseményt, egészen 2007-ig, amikor is hirtelen előkerültek olyan emberek, akik tojással, paradicsommal és füstbombával támadtak a felvonulókra, meg néhányat meg is vertek, biztos, ami biztos. 2007 óta pedig egyetlen felvonulás sem zajlott le atrocitástól mentesen, a rendőri jelenlét egyre erősebb, a kordonok mára alapvető partykellékekké váltak.
Hogy lehet az, hogy 10 évig mindenki kibírta ellentüntetés nélkül, majd 2007-ben váratlanul megjelentek a mocskos buzizók? Mi változott meg az országban, hogy a melegekkel szembeni gyűlölet hirtelen mindenki számára érzékelhető módon került a felszínre?
Az ország egykori miniszterelnöke, Gyurcsány Ference 2006. május 26-án adta elő Balatonőszödön remekbeszabott beszédét arról, hogyan hazudott éjjel-nappal ebben a kurva országban. Miután a produkcióját megörökítő, kiváló minőségű hangfelvétel nyilvánosságra került 2006. szeptember 17-én, az országban gyakorlatilag létjogosultságot nyert az erőszak és a Lonsdale-pulcsis, kopasz huligánok az üllői úti stadion, ultráknak elkülönített szektorán kívül is elkezdték magukat otthon érezni (pl. így: https://www.youtube.com/watch?v=W-2JiObDeRI). Megszaporodott azon emberek száma, akiknél mindig ott lapult az árpádsávos-szett és ha úgy adódott, csak előkaptak a táskájukból egy zászlót és már kezdődhetett is a „takarodjajókurvaanyádba, te nemzetellenes szemétláda” rigmusokkal tarkított spontán megmozdulás.
A Pride, amellett, hogy identitáspolitikai megmozdulás, mindig az aktuális politikai morál lakmuszpapírjának tekinthető. Az ugyanis, hogy egy társadalom mennyire hajlandó békésen elfogadni, hogy valaki nem úgy viselkedik, nem olyan szokásokkal rendelkezik, mint ami a társadalom többségét általában jellemzi, az nagyrészt azon múlik, hogy milyen politikai erő szerez dominanciát: olyan, amely azt hirdeti, hogy a melegek inkább húzzák meg magukat szép csöndben, vagy olyan, amely azt hirdeti, a mások ellen gyűlölködők húzzák meg magukat szép csöndben. A balatonőszödi beszéd nyilvánosságra kerülése Magyarországon teljesen egyértelműen az előbbi politikai erők előtt nyitotta meg az utat.
Ezen politikai erők populista mondatait azok az emberek is megértik, akik eddig egy nyavalyás szót sem fogtak fel abból, hogy mit mondott a miniszter, az államtitkár vagy éppen a jegybankelnök. Nem értették, mert nem volt meg hozzá a megfelelő ismeretük, képzettségük, az egész egyszerűen kínai volt nekik. Most ezek az emberek végre olyan politikusokat hallhatnak, akiknek a kijelentéseit még nyolc általánossal is képesek értelmezni. Ez végre bizonyíték arra, hogy ők sem hülyék, ők is értenek valamicskét a dolgokhoz, sőt rájuk kellett volna hallgatni korábban is, hiszen Gyurcsány is hazudott, meg a „bülbülszavú bankárok”, a „brüsszeli bürokraták”, a multik és más „neoliberlális-kommunista-fasiszta álbaloldaliak” (bizony, ezek a jelzők manapság nem csak megférnek egymás mellett, de sokszor kéz a kézben járnak) is szintén hazudtak.
És ha már ennyire gyorsan hozzászoktak ahhoz, hogy ők fújják a passzátszelet minden kérdésben, miért lenne ez másként a buzikérdésben? Buzilobbi van kérem szépen, ez ellen pedig tenni kell valamit. A cél nemes. Szűkebb értelemben véve a magyar családok, tágabb értelemben pedig az egész emberiség védelmére kell cselekedni. Az ilyen kijelentéseket tevők bizony ugyanazok az emberek, akik a fent hivatkozott, youtube-on látható felvételen szereplő focihuligán urakat ártatlan szűzként festik le: www.ize.hu/_files/pics/00019/00019834.jpg. Ezek az emberek 2006. szeptember 17. napja óta érzik úgy, hogy bármit megtehetnek, hogy akármikor nyugodtan mocskosbuzizhatnak, ha úgy tartja kedvük. És jelenleg ezek az emberek tényleg megtehetik mindezt, mert 2/3-os győzelmet arattak a választásokon.
Lehet erre az egészre legyinteni egyet, hogy konfliktusok mindig voltak és lesznek is, meg hogy ez az egész felvonulósdi totálisan felesleges, de azért a tendenciákat érdemes megfigyelni. Oroszországban már törvényben lehet olvasni olyan zavaros mondatokat, mint pl. „tilos a nem hagyományos szexuális orientáció kialakítására irányuló kifejezés használata a fiatalkorúak körében”. Mindenkit biztosíthatok róla, hogy nálunk sem kell sokat várni hasonló tartalmú jogszabály kihirdetésére a Magyar Közlönyben. És egyúttal mindenkit emlékeztetek arra is, hogy látott már Európa olyan büntető törvénykönyveket, amelyekben a homoszexualitás tényállásként szerepelt. Az ember tehát képes egész magas szintre fejleszteni azoknak az utálatát, akik valami miatt csípik a szemét. Csak rajtunk múlik, hogy ennek megálljt parancsolunk-e, vagy inkább legyintünk egyet, hogy jó ez így, ahogy van.
