Bayer Zsolt, a Magyar Hírlap nevű sajtótermék munkavállalója nem „fekete öves sperma” meg „retek proli mikroblogger”. Kifinomult úriemberként kikéri magának a média olyan álhíreit, melyekben csak „cseszegetik a kormányt, a Fideszt, és persze mindenekelőtt Orbánt”, miközben a fontos eseményeket elhallgatják. Bayer szerint nem a BVSC sportegyesület felújított medencéjében úszkáló kormánypárti politikussal kellene foglalkozni, hanem Oliver Stone facebook bejegyzésével. (http://magyarhirlap.hu/cikk/13840/A_Majdan_szellemei)

Az amerikai filmrendező az ukrán válságról forgatott dokumentumfilmjét reklámozza a közösségi oldalon. Beszámol arról, hogy Viktor Janukovics volt Ukrajna törvényesen megválasztott elnöke, de „jól felfegyverzett, neonáci radikálisok arra kényszerítették, hogy elszökjön az országból”. „Sok szemtanú ” – beleértve a roppant autentikus forrásnak számító Janukovicsot is – „úgy véli, hogy ezek a külföldi elemek nyugat-barát szervezetekhez tartoznak és a CIA kézjegyét viselik.”

Bayer Zsolt felháborodott írását olvasva több okból is zavarba jövünk. Felelős újságíróként tisztában kell legyen azzal, hogy vélelmeknek legfeljebb az olcsó bulvárlapokban szokás jelentős hírértéket tanúsítani. Ráadásul úgy, hogy Oliver Stone Ukrajnával kapcsolatos munkájáról és arról, hogy a rendező megvédte Vlagyimir Putyint már többször beszámolt a nem kormánypárti sajtó is, igazán semmi új nincs a nap alatt. Mindezek fényében még a BVSC úszómedencéjében történtekről szóló cikkek is igazi címlap sztorinak tűnnek Oliver Stone posztjához képest.

A fentieken kívül zavarba ejtő az is, hogy Bayer Zsolt – aki az ELTE magyar-történelem szakán folytatott tanulmányokat – milyen sajátosan értelmezi a történelmet. Amennyiben igaz, hogy a Majdan eseményei következtében létrejött ukrán kormány közvetetten, intrikus CIA ügynökök terméke, ez valóban hiteltelenséget és érdemtelenséget jelent?

Bayer Zsoltnak hallania kellett róla, hogy a világtörténelem számtalan eseményében vettek részt más államok szereplői. Elég csak a magyar vonatkozású példákat említeni. Az amerikai függetlenségi háború 1776-os eseményei során egy Fabriczi Kováts Mihály nevű idegen betolakodó a charlestoni ütközetben esett el az amerikai szabadságért harcolva. Türr István az olasz függetlenségi harcok során lépett fel Garibaldi oldalán. Józef Bem lengyelként avatkozott be egy tőle független állam belügyeibe. Számtalan példát felhozhatunk, amelyek alapján elkezdhetnénk gyártani a szuverenitást sárba tipró háttérhatalmakról szóló konspirációkat, mégsem tesszük.

Tanácstalanul állunk az előtt, ahogy Bayer magából kikelve, „fehérjehalmaznak” tekinti azokat, akik Ukrajna jövőjét inkább az Európai Unióban és nem az ország vagyonát a leghatékonyabban elsősorban a saját luxusvillájában növelő, mindenek előtt az orosz gazdasági kapcsolatokra összpontosító – de 2010-ben még az IMF, a Világbank és az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank (EBRD) által folyósított több milliárd dolláros segélycsomagokat elfogadó – Janukovicsban látják.

Ugyan nem vagyok pontosan tisztában az újságírói etika szabályaival, de nem hiszem, hogy a kollégák lehülyézése valóban a progresszív publicisztika része lenne. Ha anyázni támad kedvünk, épp elég férőhely van a magyar stadionokban, kényelmesen le lehet vezetni a feszültséget. Bár olvasva Bayer Zsolt labdarúgással kapcsolatos gondolatait, ahol a magyar focistákat nemes egyszerűséggel csak „becstelen disznóknak” és „senkiháziknak” nevezi, számára ez sem jelent megoldást.