Miközben Bunyós Jóska követeléseket üvöltözik a megafonjába és társai, Jóképű Fecó, Villám Tibi és Traffipax Jancsi rázzák az öklüket, Lehúzós Pisti teljes nyugalommal tölti délutáni sziesztáját sárgára matricázott autójában. Az Erzsébet tér hőseinek most lett elegük abból, hogy Vágási Feri annak idején beszállt az internetbe és az ezzel elindított gigantikus lavina most kész maga alá temetni olyan kiváló vállalatokat, mint a magyar nemzeti taxi társaságok.
„Követeljük az Uber alkalmazás azonnali kikapcsolását (oldják meg és kész).” Nyomban megállapíthatjuk, hogy megint igaza lett Orbán Viktornak, végre átléptünk „a tiszta, világos, egyenes beszéd korszakába”, valamit a taxisokat hallgatva világossá vált, hogy miért is nevezhető Budapest irodalmi kérdésnek.
Az Uber ugyanakkor minden bizonnyal nem irodalmi, hanem egy olyan fontos szabályozási kérdés, amit nem csak pusztán az Uber miatt, hanem az internetes megosztó platformok terjedését látva minél hamarabb kezelni kell.
A probléma lényege, hogy miközben a taxi társaságokról egyértelműen megállapítható, hogy munkáltatók, autóvezetőikről pedig, hogy munkavállalók, addig az Uber esetében mindez legfeljebb annyira egyértelmű, mintha egy libát egy kacsától próbálnánk megkülönböztetni. Távolról tök ugyanolyanok, de ha közelebb megyünk, akkor sem változik a helyzet szignifikánsan. Az Ubernek nyilvánvaló érdeke, hogy ne taxi társaságként tekintsenek rá, hanem puszta technológiai szolgáltatóként. Sofőrjei így nem minősülnek munkavállalónak, nem kell utánuk járulékokat fizetni, nem kell bajlódni egyéb munkajogi előírásokkal (pl. szabadság kiadása, túlóra fizetése, felelősség a munkavállaló által okozott károkért). És mivel az Uber autósai valóban nem hordozzák magukon a munkavállalók ismertetőjegyeit – a saját autójukkal közlekedve, a saját felelősségükre, a saját maguk által megválasztott időszakban vállalnak személyszállítást – az értelmezés nagyjából meg is állja a helyét. Ugyanakkor mégiscsak jól érzékeli Bunyós Jóska és csapata, hogy bizarr pusztán technológiai szolgáltatónak nevezni egy olyan társaságot, aki az általa meghatározott árak szerint személyszállítási szolgáltatást, taxikat biztosít.
Mivel mindkét félnek részben igaza van, az igazság minden bizonnyal valahol félúton található, ugyanakkor miután jogszabályi kapaszkodó nincs, a bíróságoknak pedig a jogalkotás helyett a jogértelmezés a feladata, nem lesz könnyű salamoni döntést hozni a soron következő jogvitában. Minden szem a jogalkotóra mered, hogy képes-e megfelelő szabályt alkotni. Nemzetközi példák már léteznek, – például Kanadában ismerik a dependent contractor intézményét – tökéletes megoldás egyelőre nincs. A magyar jogalkotás jelenlegi mérsékelt színvonala és tehetetlensége, valamint a hasonló esetekben tapasztalt elutasító hozzáállás alapján – igen, a Skype, a Viber, a WhatsApp és társaik szintén biztosítanak telekommunikációs szolgáltatást, miközben senkit nem izgat, hogy ők jogszabály szerint nem telekommunikációs szolgáltatók – jelentős áttörésre nem lehet számítani.
A jogalkotás alapvetően a múltból indul ki, a technikai fejlődés a jövővel foglalkozik, a kettő közötti örök ellentét egyik terméke a sárga taxikkal lezárt Budapest. Nem feloldhatatlan az ellentét, de érdemes vele foglalkozni, már csak azért is, mert különben pár év múlva Uber autók fogják lezárni a Bajcsy-Zsilinszky utat az önmagukat vezető autók segítségével nyújtott taxi szolgáltatás ellen tiltakozva. Mert ha valami jobb és olcsóbb, azt nem érdemes megpróbálni kikapcsolni. Úgysem lehet.
