Annyi mindenről írhatnék. Péntek van, jön a hétvége, minden bizonnyal telis-tele élményekkel. Ma sikerült tető alá hozni egy belvárosi luxusbordélyház finanszírozását (igen, nagyot fogtok majd nézni, de természetesen erről többet jelenleg sem itt, sem máshol nem mondhatok), azaz mindenképpen lennének izgalmas témáim, mégis ismételten a politikának vagyok kénytelen szentelni a mai bejegyzést is, emléket állítva a kizsákmányoló külföldi nagytőkések kezéből drága pénzen visszavett, majd most veszni hagyott magyar nemzeti légitársaságnak. Miniszterelnökünknek és stábjának ezúton szeretnék felajánlani egy Business-aranykuka díjat, továbbá jelezném nekik, hogy ismét órákkal kellett többet dolgoznom amiatt, mert dilettáns döntéseket hoznak.
Mai blogbejegyzésem tárgyára térve, felelevenítem a nemzeti konzultáció megható pillanatait, és megosztom akkor írott válaszlevelemet, melyet hazánk első emberének címeztem.
Kedves Viktor,
Legutóbbi vitánk alkalmával, amikor a magyar foci felemelkedésének lehetséges módszerei kerültek szóba minden bizonnyal megsérthettelek a nézeteimmel. Igazán sajnálom ha kissé heves voltam, bevallom a minap küldött, fontos szociális kérdéseket taglaló leveled soraiból még mindig érződik némi sértettség velem, és a hozzám helyenként hasonlóan gondolkozókkal szemben is, akikkel alkalomadtán előfordul, hogy elveiddel nem mindig értünk teljes mértékben egyet. Ilyesmi megesik a legjobb családban is, és elismerem, sokszor nekem sem könnyű visszafogni indulatomat amikor valaki konok módon ragaszkodik az állításaihoz.
Ugyanakkor aggodalommal tölt el, hogy az Alkotmányunk - bocsáss meg, Nemzeti Alaptörvényünk - precíz megszerkesztése céljából velem konzultálni próbáló kollégáidhoz hasonlóan te is elfelejtettél gentleman módjára kérdezni. A példa kedvéért leírom leveled 3. kérdését, melyben a következőképp fogalmazol: "Vannak, akik azt javasolják, az ország segély helyett inkább munkalehetőséggel segítse a munkanélkülieket. Mások szerint a segélyezés a megoldás a problémára. Ön mit gondol?"
Szeretnék rávilágítani a kommunikációs eszközeid udvariatlanságára egy általam készített analóg példán keresztül: "Vannak akik azt javasolják, Magyarország miniszterelnöke olyan ember legyen, aki felkészült, tettre kész és jó vezető, ahelyett hogy átlagos képességű politikusokra bízzuk az irányítást. Mások szerint egy átlagos képességű vezetőkre van szükség a kormány összeállításakor. Ön mit gondol?"
Bízom benne, hogy az első, felháborodott reakciód után kicsit lehiggadva szánsz rá két percet az ország idejéből, hogy végiggondold a felvetésemet. Ugyanis véletlenül sem az a célom, hogy megsértselek, tudom én is milyen játszma a politika. Egyedül amiatt aggódom, hogy végleg felhagysz azzal, hogy az értelmiséget szólítsd meg, és csak a kisemberre fogsz fókuszálni a jövőben is, a "hát persze, hogy nem vagyok hülye, a magyar ember attól magyar, hogy dolgozik, egyetértek" színvonalú válaszokkal megelégedve. Te is pontosan tudod, hogy hová vezetett a történelem során az 'aki nem a barátom, az az ellenségem' hozzáállás.
Hogy vidámabb témával zárjam a levelet, ezúton gratulálok a Videoton bajnoki címéhez, nagyon remélem, hogy jövőre Bajnokok Ligájában láthatjuk viszont a csapatot, már csak azért is, hogy minél hamarabb pótolni tudjunk valamit abból a hatalmas mennyiségű pénzből, amit a klubba fektettek (Azóta tudjuk, hogy a Sturm Graz túl nagy falat volt). Sajnos a Magyar Kupa nem jött össze, lehet nem volt bölcs döntés éppen előző este kirúgni a vezetőedzőt, de egy ilyen heves vérmérsékletű fiatalembertől, mint te, az ilyen meglepő fordulatok még érthetőek.
Vidám nyarat és hátralévő Uniós Elnökséget!
