Kedves Kormánypártiak,

Tekintettel arra, hogy érdemi párbeszéd nem pusztán amiatt nincs köztünk, mert ti legtöbbször egész egyszerűen nem vagytok hajlandóak vitába bocsátkozni, hanem azért sem, mert ha éppenséggel kedvetek szottyan időt szakítani a liberális idegenszívűek nyugatimádattól fertőzött kérdéseinek megválaszolására, akkor nyilvánvalóvá válik, hogy bizonyos fogalmakat egy nemzeti-keresztény konzervatív polgár homlokegyenest eltérő jelentéstartalommal használ, mint egy ellenzéki (most tekintsünk el a Jobbik nevű brigád ellenzéki pártként való számbavételétől, mert annak sok értelme nincs). Így aztán úgy érzem, iránytűként szolgálhat számotokra az alábbi, államelméleti alapfogalmakra vonatkozó értelmező szótár, melynek ismerete nélkül továbbra is jobban járunk, ha inkább a Fővárosi Állat- és Növénykert cerkófketrecének makogását hallgatjuk egymás hangja helyett.

1. sajtószabadság

A sajtószabadság sérülésmentes létezését nem támasztja alá, hogy az ATV-t továbbra is lehet fogni, vagy hogy az Index munkatársai szabadlábon vannak. A sajtószabadság nevű alapjog nem pusztán annyi jelentést hordoz, hogy annak tartalma mindaddig nem sérül, amíg lehet látni, olvasni, hallani kormánnyal szembeni kritikákat is. A sajtószabadság egy olyan alapjog, amelynek keretei között garantálni kell a vélemények teljes körű, kiegyensúlyozott, valósághű bemutatását, valamint az elfogulatlan tájékoztatást. Emiatt nem legyinthetek egyet és röhöghetem ki a sajtószabadságot a kormányon számon kérőket akkor, amikor az állami televízió esti híradója adófizetők pénzéből készít kormánypropagandát úgy, hogy például a NAV elnök korrupciós bűncselekmény elkövetésének gyanújával kapcsolatos beismeréséről pár percben, a Kínában született pandabébik bemutatása után, teljesen jelentéktelen hírként számol be. Vagy éppen tényként közli, hogy a kormányt kritizáló hírportálok hazudoznak. A magyar állami televízió híradója jelenleg alkotmánysértően, a sajtószabadság alapjogába ütközve működik és ezen az sem segít, hogy el lehet kapcsolni.

2. jogállamiság

Egy berendezkedés akkor tekinthető jogállamnak, amennyiben mentalista képességek híján is meg tudjuk ítélni, hogy cselekedeteinket az állam miként, milyen eljárásban értékeli. Például, ha az államháztartásról szóló 2011. évi CXCV. törvény 63.§-ában nem olvashatjuk, hogy a Kormányzati Ellenőrzési Hivatal (tömören KEHI) jogköre kiterjedne a nem a magyar államháztartás valamely alrendszeréből kifizetett állami vagyonra is, akkor teljes meggyőződéssel bízhatunk benne, hogy a norvég államháztartás valamely alrendszeréből kifizetett támogatás felhasználását nem fogja vizsgálni a KEHI pusztán azért, mert a fideszes arcok szerint ez a nemzet érdeke. A jogállamiság tehát ha úgy tetszik azt jelenti, hogy hiába tartod nemzeti érdeknek a fa játékkocka hörgés közepette történő átpaszírozását egy kör alakú résen, másik megoldás után kell nézned.

3. demokrácia

A demokrácia egy olyan politikai rendszer, amelyben minden hatalom a népé, így a nép bizalomvesztése esetén a demokratikus rendszer legitimációja megszűnik. Igen, ez nem csak a választásoknak nevezett remekbe szabott hacacáré idején történhet meg. Megtörténhet akár utána is, például úgy, hogy a nép az utcára vonul minden nap és jelzi, hogy a továbbiakban nincs bizalma a vezetői iránt. Nem kell ezen túlságosan meglepődni kedves fideszesek. Tényleg úgy gondoljátok, hogy a nép borjú módjára fogja biztosítani a legitimációt akkor is, ha a gyanúba keveredett NAV elnök a saját maga által vezetett vizsgálóbizottság élére állva, anyatigrisként deríti ki magáról, hogy ártatlan mint Szűz Mária? Ha szerintetek ez így rendben van, akkor beszélgessetek el a demokrácia fogalmáról Kim Dzsong Un, NBA rajongóval.

Bízom benne, hogy a fenti kisokos áttekintése hasznos iránymutatást jelent számotokra kijelentéseink értelmezése során és annak megértésében, hogy miért is nem fogunk egyszer csak szépen hazamenni az utcákról úgy, ahogy ti azt feltételezitek.

További kellemes értetlenkedést.