Why can't we be like us

Kedves Magyarok!

Ideje lenne végre elengedni anyu szoknyáját és önállósodni. Kipróbálni milyen érzés az, ha valakit a saját, különböző ideológiáktól, fóbiáktól, félelmektől mentes gondolatai vezérelnek. Megtapasztalni mire jut az ember akkor, ha nem mások ellen, hanem a saját korlátai ellen küzd.

Itt van például ez a Kerényi. Ő a „a tudatos nemzeti közjogi gondolkodás megalapozásával és ehhez kapcsolódva a magyar kulturális értékek megőrzésével és fejlesztésével összefüggő feladatok ellátásáért felelős miniszterelnöki megbízott”. Elég sokat köpőcsövezhették a gimiben, mert rendszeresen szeret belekötni a melegekbe, most például valami buzilobbi elleni harcról hadovált, gondolom a tudatos nemzeti közjogi gondolkodás megalapozása céljából.

Aztán itt van Kósa Lali, ő debreceni polgármesterként tengeti a napjait és óva int a túl meleg Budapesttől. Semjén Zsolt igaz magyar és keresztény ember szerint pedig buzizni magánügy. Így aztán magánügy az is, amikor egy Novák Előd nevű figura, akinek egy érettségi is elég volt a parlamenti képviselőséghez, felszólalása végén kijelenti, hogy ő amúgy fellógatná a melegeket.

Magyarorsz​ágon az emberek nagy része, nem tartja valós problémának a kirekesztést. Úgy gondoljuk, hogy buzizni (zsidózni, cigányozni) valóban magánügy. Úgy gondoljuk, jogunk van hozzá, mert nekünk rossz. Amiatt rossz, mert a buzilobbi elnyomja az „igazi értékeket”. Azért rossz mert a zsidók „felvásárolják az országot”. Azért rossz, mert „cigánybűnözés” van. Az ilyen emberek abban látják a megoldást, hogy a nekik nem tetszőktől megpróbálnak megszabadulni és közben arra gondolnak, hogy ettől majd jobb lesz az életük.

Azok az emberek, akik így gondolkoznak, valójában nagyon félnek. Jó példa erre egy Fricz Tamás nevű politológus, aki blogolással üti el az idejét. A legutóbbi bejegyzésében leírta, hogy ő attól tart, szakállas nők fognak megjelenni az utcán az Eurovíziós dalverseny után. Olyan ez a félelem, mint a bizonytalan hívő, aki azzal kérkedik a papnak, hogy "Atyám, én olyan igaz keresztény vagyok, hogy befogom a fülem is, ha más vallásról hallok". Erre a pap: "Hát olyan gyenge a te hited, hogy félsz más vallásokról hallani?"

A gyenge hitű emberek félnek akár csak hallani is valamiről, ami más, mint amilyen ők. Félnek tőle, hogy maguk is meleggé, szakállas nővé változnak. Félnek tőle, hogy kiderül, nem a zsidók sötét ügyletei miatt sikertelenek, hanem azért, mert nem elég szorgalmasak vagy tehetségesek. Félnek attól is, hogy bevallják, akkor is sikertelenek és boldogtalanok lennének, ha a cigányok nem "lopnák a napot a szomszéd utcában".

Itt az ideje végleg leszámolni ezekkel a félelmekkel, nagyfiú módjára tükörbe nézni és eldönteni, hogy ezek tényleg a saját gondolataink-e vagy valaki kitalálta helyettünk és nekünk pont kapóra jött azért, mert annyira lószart sem érünk, hogy más módon az égvilágon sehogy nem tudnánk pozitívumot találni a jellemünkön. Ha pedig így van, akkor fel kell emelni a fenekünket az X-box elől és csinálni valami értelmeset is.

A magyarság, a heteroszexualitás nem képesség, hanem adottság. Lehetsz rá büszke, de nagyjából csak annyira, mint arra, hogy lyuk van a seggeden.

Béke.