Amikor megtudtam, hogy mai tüntetést a közfelháborodás napjára keresztelték, befészkelte magát a gondolataimba némi szkepszis. Tudják a szervezők, hogy mi a tüntetés pontos célja? Vagy egyszerűen csak elegük van abból, hogy ismét hiába magyarázzák el az illiberálisoknak, hogy miért van velük tele a tökük végérvényesen és most összegyűlnek egy dühös ökölrázás erejéig? Ha az utóbbi eset forog fenn, akkor mi fog történni, pontosan miben fog manifesztálódni a közfelháborodás?
Mivel a jelenlegi kormányt az ország kiirtandó rákfenéjének tartom, nem nehéz rávennie néhány felháborodottnak, hogy csatlakozzak hozzájuk egy utcai demonstráció erejéig. Így hát magam is tiszteletemet tettem a Kossuth téren, kíváncsian várva a fejleményeket.
Az már a kezdet kezdetén nyilvánvaló volt, hogy ez a megmozdulás másmilyen lesz, mint a netadó elleni. A tér közepén kis csapat jobbikos, egy kopasz, Lonsdale pulcsis futballhuligán vezetésével - akinek láttán sokan hihették azt, hogy Hypos Feri feltámadt poraiból - kiabálással hívták fel a figyelmet arra, hogy Orbán és Gyurcsány egyaránt bűnözők. E maroknyi, nemzeti radikális, (értsd: náci) daliás magyar legény mögött egy norvég lobogós csapat tűnik fel és a következő pillanatokban leginkább attól kell tartani, hogy egy sajátos Settlers jelenet elevenedik meg a szemünk előtt, de szerencsére a két brigád megtartja a tisztes távolságot.
Elhatárolódott a többi tüntető is, így a jobbikosok a továbbiakban izolálódott csapatban kontráztak rá a jelenlevőkre: amikor a Parlament „Kunhalmi Ágnes-ablakából” integető politikusok kezében ismét előbukkant az EU-s zászló, ők a tüntetők többségével ellentétben nem az Európa, Európa, hanem a Magyarország, Magyarország rigmusokat skandálták. Szóval nagyjából pont azt tették, amit Kövér Laci is tett a legutóbbi parlamenti ülésnapon, köptek egy hatalmasat az Európai Unió működéséről szóló szerződésre. (I have no further comment to make.)
Az ideológiai törésvonalak tehát kézzel foghatóan megjelentek a tüntetők soraiban. Az ég bal oldalán egy pislákoló drón foglalta el a helyét, mintha csak a közfelháborodás betlehemi csillaga volna. Bíztam benne, hogy a felszólalók bölcs témaválasztással és az eddigi demonstrációkhoz méltó, remek beszédekkel fogják némileg egyesíteni a kissé heterogén résztvevőket.
Az első versenyző, bizonyos Dabóczy Mihály közhelyek pufogtatása mellett közölte, amit korábban már sokan mások, miszerint nem akar elrohadni a rendszerrel együtt és erre a megoldás az, hogy ne törődjünk semmilyen párttal, politikussal. Szervezkedjünk, kis csoportokban foglalkozzunk problémáinkkal, álljunk ellen, ahogy tudunk. A Krasznahorkai Lászlóval minden bizonnyal rokoni kapcsolatban álló Krasznahorkai Emma elszavalta, hogy ő marha dühös, nem is akárkire, egyenesen mindenkire. Gyakorlatilag csak a Magyar Szövőnők Egyesületét hagyta ki az Illyés Gyula babérjaira törő, „Dühös vagyok” című versből. Annyit sikerült leszűrnünk, hogy Bajnaitól Gyurcsányig, a DK-tól az LMP-ig elmehet a picsába mindenki.
Ezt követően a felszólalások színvonala jelentősen emelkedett ugyan, de továbbra sem tudott túllépni a tüntetés üzenete azon, hogy most már aztán mindenkinek elege van, jól seggbe kellene rúgni elsősorban a fideszeseket, aztán a teljes ellenzéket és majd csak lesz valami. Egyértelművé vált az is, hogy az egybegyűlteket igazából már az sem érdekelné, ha Öveges professzor kísérleteit mutatná be valaki az emelvényen, arra is csak egy óriási Orbán takarodj lenne a reakció.
Mivel nem vagyok az a dühöngő típus, elindultam hazafelé. A Kossuth tér szélén megállított egy öreg bácsi, hatalmas táskával a vállán és megkérdezte nem akarok-e tőle igazi bőrövet venni 1000 Ft-ért. Megy haza Székelyföldre és a határon úgyis elvennék tőle az egész zsákot, ezért adja ilyen olcsón. Nem akartam belemenni az áruk szabad mozgásának mondakörébe, csendben elfogadtam a furcsa érvelést. Bár semmi szükségem nem volt rá, az öreg remek sales taktikája előtt tisztelegve vettem kettőt is. Nem volt rest megkérdezni, miért tüntettem.
– Mert fel vagyok háborodva. - mondom.
– Na és miért van felháborodva a fiatalúr?
– Azt hosszú lenne elmagyarázni.
Az öreg elcsodálkozott, majd ezt mondta.
– Tudja, én nem akarok beleszólni, de ha ez a valami olyan bonyolult, hogy nem tudja egy mondatban összefoglalni, akkor jobban tette volna, ha inkább otthon marad. Az ilyen hepciáskodásból mindig csak a baj van. Abból, hogy közfelháborodás van, a kutya nem ért semmit.
A rohamrendőrök és a tüntetők összecsapásait már csak a TV-ben láttam.
