A szóbeszéd szerint Orbán Viktor, újraválasztását követően a közrádió egyik vezetőjével társalogva azt a megállapítást tette, hogy a magyar nemzet legfőbb attribútuma a hétvégi, NB 1-es körkapcsolás. Azt korábban is tudtunk, hogy ha nemzeti attribútumról van szó, a miniszterelnök nem ismer tréfát, de 2010 óta nem nagyon kell bizonygatni, hogy a jelenlegi kormányzat kiemelt figyelmet fordít a labdarúgásra. A Magyar Közlönyben megjelentek szerint az eddigi 22.193 milliárdról 26.281 milliárdra nőtt a 2016-ig stadionépítésre fordítható összeg.

A fenti összeg nagyságánál már csak az tekinthető félelmetesebbnek, amikor kiderül, hogy többek között magyar alacsonyabb osztályban szerénykedő, jövőkép nélkül tengődő klubok infrastruktúráját kívánjuk fejleszteni. Mivel pusztán az adatokat szemlélve az egész sztori groteszk és szürreális, vizsgáljuk meg, hogyan vélekedik a kérdésről futballrajongó kormányfőnk.

„A futball olyan, mint a bográcsgulyás.”

Orbán Viktor számos kreatív asszociációval szolgált rá a frappáns hasonlatok földi helytartója címre. Regnálása óta tudjuk például, hogy a bank olyan, mint a denevér (ravasz, mert „mikor a madarakra vetnek ki adót, a denevér a fogait mutatja, amikor az egerekre, akkor meg a szárnyait”), a magyar gazdaság pedig valójában egy dongó („a tudósok szerint a dongó nem lehet képes repülni a súlya, mérete, szárnyai nagysága miatt és mégis tud”). A későbbiekben látni fogjuk, hogy bár a futball szintén lehetne akár ravasz denevér is, vagy éppen dongó, az mégiscsak egy bográcsgulyás-szerű képződmény: folyamatosan teszünk bele, sosem veszünk ki, és a végén kész lesz. Egyszerűbb ez, mint követni Laci bácsi szakácskönyvét. Különösen mert…

„…a futballklub nem gazdasági vállalkozás. Aki nem így gondolja, félreérti a helyzetet.”

Elképzelhető, hogy félreértjük, de írjuk tévedésünket annak számlájára, hogy a cégjegyzék adatai meglehetősen félrevezetőek. A futballklubokat működtető szervezetek ugyanis gazdasági társaságok. Tekintettel arra, hogy a 2006. évi V. törvény szerint a cégjegyzék közhiteles nyilvántartás, így a benne foglaltakat kénytelenek vagyunk a valóságnak megfelelőnek elfogadni, muszáj visszakérdeznünk, hogy ha egy futballklub nem gazdasági vállalkozás, akkor mégis fán terem?

„Egy gazdasági vállalkozásnak egyetlen szempontja van, hogy a pénz tulajdonosa, a vállalkozás tulajdonosa minél nagyobb hasznot tudjon realizálni. A futballban ez lehetetlen.”

A fentiek alapján a futballklubok jobban tennék, ha sürgősen átalakulnának valamilyen üzletszerű tevékenységet hírből sem ismerő brigáddá és abbahagynák szánalmas vergődésüket a profitorientált gazdasági társaságok zűrös világában. A tulajdonosoknak nem főne a fejük az olyan szabályok miatt, mint mondjuk a Ptk. 3:133.§ (2) bekezdése, mely szerint, ha egy társaság tartósan veszteséges, felmerülhet a megszűnésének szükségessége is. A Videotonnak sem lenne szüksége 600 millió forintos tőkepótlásra, így aztán simán beelőzné a részvénytársaságként hánykolódó Manchester Unitedet, amely osztalékfizetéssel meg ki tudja, még mivel bajlódik.

„Ezért a futball és egy futballcsapat közelebb áll a kultúrához, mint társadalmi jelenséghez, semmint a gazdasági vállalkozásokhoz.”

Eméssze meg tehát mindenki, hogy a futball nem üzlet. A futball csak úgy létezik, önmagáért, mert szép. A futball olyan, mint Palvin Barbara, aki leszarja a pénzügyeket. Bár, ha üres a hasa azért kér enni, de valahogy csak összedobjuk, mi rajongók. Hiába hatalmas az étvágya.

26.281 milliárd forint, fordulónként átlagosan 2601 fizető nézőnek. Harcoljunk hát tovább a kulturális válság ellen. Vagy rögzítsük végre, hogy a miniszterelnök a feladatának ellátásához szükséges minimális ismeretekkel sem rendelkezik, vagy ha mégis, minket minden bizonnyal bolondnak néz.