A 2014. esztendő nyarán még abban a tudatban kezdhettük meg a koktélozgatást a siófoki Beach House-on, hogy Orbán Viktor és a Fidesz a legveszélyesebb, országon belüli ellenségeknek a kommunistákat tartja. 2014. februárjában tartott évértékelő beszédében a miniszterelnök ugyanis kijelentette, hogy a 2002 és 2010 közötti időszakot posztkommunizmusnak hívja. Nem volt ebben igazi újdonság, hiszen az MSZP-MSZMP közötti határvonal kiradírozása a Fidesz kommunikációjának sarokköve.
Aztán egyszer csak, a Balaton Sound és a Sziget fesztivál között félúton arra kaptuk fel a fejünket, hogy Orbán Viktor egy erdélyi, kereszténykonzervatív fiatalok ínyére való nyári táborban, bedobta a köztudatba, hogy ő igazából a liberálisokra van úgy istenigazán berágva. Valamilyen máig megfejtetlen technikával véghezvitt - unortodox - retorikai bravúr segítségével a kommunistákat a liberálisok halmazába varázsolta. Nevezhetnénk az újonnan kreált, mutáns Godzillát akár liberálkommunizmusnak is, de minek bonyolítsuk, ha egyébként tudjuk, hogy a komcsik a libsik között mászkálnak. Szóval maradjunk a liberális-illiberális ellentétnél.
Azóta újabb vizek folytak le a Dunán – és most már tudjuk, hogy nem csak ott, hanem Szijjártó Peti medencéjében is – a Fidesz újabb, “politikai sci-fi” világába illő győzelmet aratott az önkormányzati választásokon és Orbán ennek apropóján ismét értékelte ellenségeit:
“Az ország a cinizmus ellen győzött. Elveszett az ország, amely életét elárasztja a cinizmus. A cinizmus káoszba vezet.”
A fentiek alapján nyilvánvaló, hogy “Európa Erős Embere” észrevette, egyre többen röhögik hülyére magukat a háta mögött, miután udvariasan kezet fogtak vele, függetlenül attól, hogy az illető történetesen liberális vagy éppenséggel konzervatív nézeteket vall. Nem volt tehát mit tenni, ismét ki kellett terjeszteni az elutasítandó emberek körét: aki cinikus a kormány munkájával szemben, az nem más mint a nemzet ellensége, mivel a káoszt támogatja.
“A cinizmus csak rombolni tud, és nem teremt munkahelyeket.”
Valóban nem. Munkahelyet cinizmus ebben a naprendszerben még nem teremtett. Ugyanúgy ahogy más negatív emberi tulajdonságok, vagy éppen egy pohár narancslé, egy székely közmondás, egyéb munkahelyteremtéssel semmiféle kapcsolatban nem álló dolog, jelző, fogalom sem teremtett soha egy megveszekedett munkahelyet sem. Az ilyen zengzetes, de semmitmondó kijelentéseknél kellene, hogy könny szökjön szemeinkbe, miközben arra gondolunk, mennyire igaza van ennek az alcsútdobozi legénynek.
Ez akkor történne meg, ha nem lenne nyilvánvaló, hogy a kijelentés üres, tartalmatlan és egyetlen célja, hogy valaki ellen fordítson minket. Ezt hívják populizmusnak.
Orbán Viktor esete jól példázza, mennyire elveszett a jelenlegi politikai környezetben, mennyire nem sikerül szövetségeseket találnia egy populista politikusnak. Sok példát fel lehetne hozni, de talán a legjobb David Cameron brit miniszterelnök, az egyetlen nyugati szereplő, akiről Orbán elismerően beszél.
David Cameron ennek ellenére hozzá sem szól Orbán Viktorhoz (http://www.index.hu/kulfold/eurologus/2014/06/10/orbant_nem_hivtak_csonakazni/). Brit gentleman-ként kezet fog vele, majd a háta mögött kineveti, teljes joggal. Orbán ugyanis még arra sem képes, hogy megkülönböztesse az európai reformpolitikát az euroszkepticizmustól. Az utóbbi ugyanis nem Cameron politikája, hanem egy Nigel Farage nevű politikai kalandoré. Vagy éppen az olasz komédiás, Beppe Grillo-é. Orbán úgy viselkedik, mint a szemüveges, pattanásos tinédzser, amikor fel akarja szedni a suli legjobb nőjét: nem veszi észre, hogy rá valójában a hozzá hasonló, szemüveges, pattanásos lány várakozik. Amikor pedig ez nyilvánvalóvá válik számára, sértődötten nevezi cinikusnak azt, aki nem kér belőle.
Orbán Viktor egyébként értékelő beszédében egy nyavalyás szót nem vesztegetett arra, hogy az Egyesült Államok kormánya korrupciógyanú miatt magyar kormányzati tisztviselőket sújtott, az USA területére vonatkozó beutazási tilalommal (http://www.vg.hu/kozelet/politika/usa-beutazas-mindenki-a-listat-keresi-437445). Egy gondolatot sem osztott meg velünk arról, miért viselkedik úgy magyar kormányfunkcionáriusokkal egy másik állam, mint a bűnözőkkel. Orbán Viktor ma végtelenül cinikus volt.