HTML

Why can't we be like us

Be who you are and say what you feel. Because those who matter don't mind and those who mind don't matter.

Friss topikok

Címkék

alaptörvény (1) alfahír (1) alkohol (1) alkotmány (1) álszent (1) angol (1) ATV (1) Aylan (1) Bajnai Gordon (1) Balogh Gábor (1) bank (1) Barátok közt (1) Bayer Zsolt (2) Bencsik Gábor (1) Beppe Grillo (1) Bilderberg (1) blaszfémia (1) bográcsgulyás (1) Bohár Dániel (1) Brian élete (1) buzilobbi (1) Célpont (1) Charile Hebdo (2) CIA (1) cigány (1) cinizmus (1) Clark Ádám tér (1) David Cameron (1) demokrácia (2) demokratikus választás (1) denevér (1) dependent contractor (1) DK (1) dohányzás (1) dongó (1) Dopeman (1) drogprevenció (1) drogszűrés (1) drón (2) Együtt (1) értékelő (1) EU (1) Európa balekjai (1) euroszkepticizmus (1) Fabriczi Kováts Mihály (1) facebook közlemény (1) fasizmus (1) fehérjehalmaz (1) fékek és ellensúlyok (1) Fidesz (8) fidesz (5) finanszírozás (1) foci (1) forrás (1) Forza Italia (1) found footage (1) futball (1) Garibaldi (1) geci (1) gyűlöletbeszéd (1) gyurcsány (1) háború (1) halálozási ráta (1) hányinger (1) hasonlat (1) híradó (2) HírTV (1) hitelezés (1) humor (2) Hypós Feri (1) Ideglelés (1) illiberalizmus (5) Index (1) internetadó (1) irónia (2) istenkáromlás (1) Je suis Charlie (1) jobbik (1) jog (1) jogállamiság (3) József Nádor tér (1) Juhász Péter (1) kábítószer (1) kábítószerfogyasztás (1) KEHI (1) kétharmad (1) kétharmados felhatalmazás (1) Kim Dzsong Un (1) kirekesztés (1) Kisberk Szabolcs (1) kitalicskázás (1) kitiltás (1) kitüntetés (1) Kocsis Máté (1) kommunizmus (1) konzultáció (1) korrupció (2) Kósa Lajos (1) Kossuth tér (1) Kövér László (1) közfelháborodás napja (1) Krasznahorkai Emma (1) Kunfalvi Nóra (1) Lega Nord (1) legitimáció (1) levél (1) liberális (3) liberális detektor (1) liberalizmus (3) lmp (1) Losonczi Kata (1) lovagkereszt (1) magyar foci (1) Magyar Hírlap (1) Magyar Krónika (1) Marie Le Pen (1) MBA (1) melegfelvonulás (1) menekült (1) Mészáros Lőrinc (1) millenáris (1) Monty Python (1) mszp (2) munka (1) munkaalapú társadalom (1) munkajog (1) munkáltató (1) munkavállaló (1) NAV (2) NAV botrány (1) NB1 (1) NBA (1) nemzeti (1) Nigel Farage (1) Norvég Civil Támogatási Alap (1) nyelvtanulás (1) oktatás (1) Olaszország (1) Oliver Stone (1) önkormányzati választás (1) Orbán Gáspár (1) Orbán Ráhel (1) Orbán Viktor (11) összeesküvés elmélet (1) Palvin Barbara (1) párbeszéd (1) parlament (1) politika (6) populizmus (2) pride (1) proli (1) rasszizmus (1) Rogán Antal (1) RTL Klub (2) sajtószabadság (1) segítségnyújtás elmulasztása (1) Semjén Zsolt (1) Silvio Berlusconi (1) Simicska Lajos (1) Skype (1) sperma (1) sportfinanszírozás (1) Svájci magánegyetem (1) Szabó Tímea (1) szatíra (2) Széchenyi Bank (1) Szijjártó Péter (1) Szúcs (1) Tállai András (1) társadalomkritika (1) Taxi (1) teleshop (1) tényfeltáró riport (1) tőke (1) tőkeemelés (1) tüntetés (7) Türr István (1) Tusványos (2) Uber (1) újságírói etika (1) Ukrajna (1) unortodox gazdaságpolitika (1) üzlet (1) Vágási Feri (1) vallás (1) Várady Zsolt (1) véleményszabadság (1) Viber (1) vicc (1) Vida Ildikó (2) WhatsApp (1) Címkefelhő

A kommunizmustól a cinizmusig

Dow Jones 2014.10.19. 13:51

A 2014. esztendő nyarán még abban a tudatban kezdhettük meg a koktélozgatást a siófoki Beach House-on, hogy Orbán Viktor és a Fidesz a legveszélyesebb, országon belüli ellenségeknek a kommunistákat tartja. 2014. februárjában tartott évértékelő beszédében a miniszterelnök ugyanis kijelentette, hogy a 2002 és 2010 közötti időszakot posztkommunizmusnak hívja. Nem volt ebben igazi újdonság, hiszen az MSZP-MSZMP közötti határvonal kiradírozása a Fidesz kommunikációjának sarokköve.

Aztán egyszer csak, a Balaton Sound és a Sziget fesztivál között félúton arra kaptuk fel a fejünket, hogy Orbán Viktor egy erdélyi, kereszténykonzervatív fiatalok ínyére való nyári táborban, bedobta a köztudatba, hogy ő igazából a liberálisokra van úgy istenigazán berágva. Valamilyen máig megfejtetlen technikával véghezvitt - unortodox - retorikai bravúr segítségével a kommunistákat a liberálisok halmazába varázsolta. Nevezhetnénk az újonnan kreált, mutáns Godzillát akár liberálkommunizmusnak is, de minek bonyolítsuk, ha egyébként tudjuk, hogy a komcsik a libsik között mászkálnak. Szóval maradjunk a liberális-illiberális ellentétnél.

Azóta újabb vizek folytak le a Dunán – és most már tudjuk, hogy nem csak ott, hanem Szijjártó Peti medencéjében is – a Fidesz újabb, “politikai sci-fi” világába illő győzelmet aratott az önkormányzati választásokon és Orbán ennek apropóján ismét értékelte ellenségeit:

“Az ország a cinizmus ellen győzött. Elveszett az ország, amely életét elárasztja a cinizmus. A cinizmus káoszba vezet.”

A fentiek alapján nyilvánvaló, hogy “Európa Erős Embere” észrevette, egyre többen röhögik hülyére magukat a háta mögött, miután udvariasan kezet fogtak vele, függetlenül attól, hogy az illető történetesen liberális vagy éppenséggel konzervatív nézeteket vall. Nem volt tehát mit tenni, ismét ki kellett terjeszteni az elutasítandó emberek körét: aki cinikus a kormány munkájával szemben, az nem más mint a nemzet ellensége, mivel a káoszt támogatja.

“A cinizmus csak rombolni tud, és nem teremt munkahelyeket.”

Valóban nem. Munkahelyet cinizmus ebben a naprendszerben még nem teremtett. Ugyanúgy ahogy más negatív emberi tulajdonságok, vagy éppen egy pohár narancslé, egy székely közmondás, egyéb munkahelyteremtéssel semmiféle kapcsolatban nem álló dolog, jelző, fogalom sem teremtett soha egy megveszekedett munkahelyet sem. Az ilyen zengzetes, de semmitmondó kijelentéseknél kellene, hogy könny szökjön szemeinkbe, miközben arra gondolunk, mennyire igaza van ennek az alcsútdobozi legénynek.

Ez akkor történne meg, ha nem lenne nyilvánvaló, hogy a kijelentés üres, tartalmatlan és egyetlen célja, hogy valaki ellen fordítson minket. Ezt hívják populizmusnak.

Orbán Viktor esete jól példázza, mennyire elveszett a jelenlegi politikai környezetben, mennyire nem sikerül szövetségeseket találnia egy populista politikusnak. Sok példát fel lehetne hozni, de talán a legjobb David Cameron brit miniszterelnök, az egyetlen nyugati szereplő, akiről Orbán elismerően beszél.

David Cameron ennek ellenére hozzá sem szól Orbán Viktorhoz (http://www.index.hu/kulfold/eurologus/2014/06/10/orbant_nem_hivtak_csonakazni/). Brit gentleman-ként kezet fog vele, majd a háta mögött kineveti, teljes joggal. Orbán ugyanis még arra sem képes, hogy megkülönböztesse az európai reformpolitikát az euroszkepticizmustól. Az utóbbi ugyanis nem Cameron politikája, hanem egy Nigel Farage nevű politikai kalandoré. Vagy éppen az olasz komédiás, Beppe Grillo-é. Orbán úgy viselkedik, mint a szemüveges, pattanásos tinédzser, amikor fel akarja szedni a suli legjobb nőjét: nem veszi észre, hogy rá valójában a hozzá hasonló, szemüveges, pattanásos lány várakozik. Amikor pedig ez nyilvánvalóvá válik számára, sértődötten nevezi cinikusnak azt, aki nem kér belőle.

Orbán Viktor egyébként értékelő beszédében egy nyavalyás szót nem vesztegetett arra, hogy az Egyesült Államok kormánya korrupciógyanú miatt magyar kormányzati tisztviselőket sújtott, az USA területére vonatkozó beutazási tilalommal (http://www.vg.hu/kozelet/politika/usa-beutazas-mindenki-a-listat-keresi-437445). Egy gondolatot sem osztott meg velünk arról, miért viselkedik úgy magyar kormányfunkcionáriusokkal egy másik állam, mint a bűnözőkkel. Orbán Viktor ma végtelenül cinikus volt.

Címkék: fidesz populizmus cinizmus liberális millenáris értékelő önkormányzati választás euroszkepticizmus Orbán Viktor David Cameron Beppe Grillo illiberalizmus

1 komment · 1 trackback

A bejegyzés trackback címe:

https://likeus.blog.hu/api/trackback/id/tr256807637

Trackbackek, pingbackek:

Trackback: Mandiner blogajánló 2014.10.20. 11:39:02

Ezt a posztot ajánlottuk a Mandiner blogajánlójában.

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

wantirna 2014.10.20. 17:11:26

Cinizmusról, Amerikáról:

A Bermudai Konferencia, 1943. április 19-30 között, foglalkozott az Európában üldözött zsidók befogadásáról. Sem az USA bevándorlási kvótája, sem a palesztinai angol mandátum zsidókra vonatkozó bevándorlási tilalma nem változott általa.

Scott Lucas (Dem.) amerikai delegátus például összegezte az amerikai State Department és az angol Foreign Office véleményét, miszerint a zsidók nagyarányú kivándorlása nagy veszélyt jelentene. „Ha a megkeresések Németország felé a zsidók kiengedéséről túl erősek lennének, akkor esetleg pont az történne. – mondta. Hozzátette: „Hitler esetleg kihasználná a lehetőséget a 100,000 zsidó határon való áttételére vagy arra, hogy bejelenti: egy bizonyos napon egy bizonyos kikötőbe küldené a százezret, ahonnan hajóitokkal elszállíthatjátok őket.”

(David S. Wyman: The Abandonment of the Jews, America and the Holocaust, 1941-1945, The New Press, 1998, 356.old.)
süti beállítások módosítása